Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJENEK KIÉPÍTÉSE püspök érdekeit. Ezért már a középkor folyamán megkísérelték jogosítványaik visszaszorítását különböző zsinati határozatok segítségével. Részben ezt a célt szolgálta a helynökök (vicarius) kinevezése is.287 Veszprémben a 14. század első harmadában jelennek meg a helynöki tisztségre vonatkozó adatok, a források azonban a 15. századtól szaporodnak meg jelentősen.288 A tridenti zsinat rendelkezései nyomán a korábban jelentős hatalommal rendelkező főespereseket egyértelműen a főpásztor alá rendelték, korábbi jog- és feladatkörüket végérvényesen a püspök által kinevezett helynökök látták el. Ezzel együtt járt a tisztség értékének devalválódása, valós hatalom és feladatkör híján egyre inkább puszta címmé vált.289 Az egyházmegyére vonatkozó 18. századi forrásokban alig találkozunk a főesperesek említéseivel, s meglehetősen következetlenül használták a korban a főesperességek fogalmát is. Ez utóbbiak szerepét az egyházszervezetben az esperesi kerületek, a korszakban eltűnő főesperesek egyházigazgatásban elfoglalt helyét pedig a helynökök vették át. Az egyházigazgatás középső szintjének vizsgálata megerősíti azt a dolgozatom elején megfogalmazott állítást, amely a dolgozat egyházszervezetre vonatkozó eredményeinek általánosíthatóságával kapcsolatban óvatosságra int. Az esztergomi főegyházmegyében fennmaradtak a főesperességek, vezetői részt vettek területükön az egyházkormányzati munkában. Egy keltezetlen, az elenchus alapján a 18. század derekára datálható esztergomi feljegyzés a főesperest mint „archidiaconus est vicarius proximus episcopi" határozza meg. Feladataként említi a főpásztor helyett a kánoni látogatások elvégzését, a kisebb ügyekben történő igazságszolgáltatást, valamint közelebbről meg nem határozott tárgyak megáldását, felszentelését. Hangsúlyozza a feljegyzés szerzője, hogy a tridenti zsinat rendelkezései jelentősen csökkentették a főesperesek jogkörét, s meg is határozza ezeket: külön püspöki felhatalmazás nélkül nem rendelkezhetnek a lelkipásztori feladatok ellátásáról (jurisdictio, dimissio), a felszentelésre várókat nem vizsgálhatják, s nem adhatnak engedélyt felszentelésükre sem.290 Bedy Vince a győri káptalan történetéről szóló munkájában említi, hogy a szombathelyi főesperes ellen a 18. század első felében a győri szentszéken eljárás folyt a vád szerint azért, mert főesperessége területén nem vizsgázott 287 KMTL 184. (egyházmegye, a szócikket Érszegi Géza és Koszta László készítette, lásd még a 184. és 185. oldalak közti térképet a későközépkori magyar egyházszervezetről) 198-199. (esperes, a szócikket Érszegi Géza készítette); magyarul legújabban Kiss 2009b. általában 247-248., részletesen Szentirmai 1957. 288 Gutheil 2007. és Érszegi-Solymosi 2010. passim. 289 A témáról röviden, további irodalommal LThK 1. 824-825. (Archidiakon, a szócikket August Franzen készítette) és Willaert 1979. 93. Maga a zsinat egyébként nem foglalkozott külön a főesperesek szerepével, a változások a helynök szerepének felértékeléséből és a zsinat szelleméből következtek. Vö. Wohlmuth 2002. 290 PL AEV no 1236. 4-6., idézett rész 4. 110
