Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA Ezen a Padányi Bíró Márton alatt újból lendületet kapott rekatolizáció275 sem változtatott érdemlegesen - részben köszönhetően II. József türelmi rendeletének, amely lehetővé tette az érintett településeken a két-három évtizede megszűnt vallásgyakorlat újraindítását. Az egyes felekezetek térbeli elhelyezkedése az alábbiak szerint jellemezhető. (V. térkép) Evangélikusokkal négy területen találkozunk. Veszprém és Zala megye evangélikus gyülekezetei kapcsolódtak az Északnyugat-Dunántúl - Sopron, Győr és Vas megyék, illetve Veszprém megye Bakonytól északra elterülő része - nagyszámú gyülekezetéhez. A püspökség területére eső megyerészben azonban egymástól távol, Palota környékén, illetve Nagyvázsony környékén koncentrálódtak. A Zala megye Vas megyével határos területein létezett gyülekezetek - Szegvár, Rigács, Szentgrót, Kisgörbő, Nemesapáti - esetében már az 1725-ös lajstrom sem tartalmazta a lelkipásztorok neveit, s a gyülekezettörténetek alapján megszűnésük épp a vizsgált időmetszetre, asz 172-as évek máűsodik felére tehető. Kisebb evangélikus közösség élt Fejér megye északi részén - Tordas környékén, illetve a későbbi összeírások tanúsága szerint az attól nyugatabbra fekvő településeken, például Csákváron. További gyülekezetek voltak találhatók Somogy és Fejér megyék Tolnával határos részén, kapcsolódva a tolnai gyülekezetekhez. A legjelentősebb evangélikus településterület Somogy megye délnyugati része, Iharosberény központtal. Az evangélikus községek itt egészen a Dráváig nyúltak, egy részük a zágrábi egyházmegye joghatósága alá tartozó vidéken volt. Az évtized második felében hat településen folyt itt evangélikus vallásgyakorlat, de egy 1721-es tanúvallatás adatai szerint mintegy egy évtizeddel a vizsgált időszakot megelőzően a Dráva-mentén további öt településen működött lelkész.276 Az ezek között említett Csurgón az 1720-as évek második felében már a zágrábi egyházmegye joghatósága alatt álló katolikus plébániát találunk. A reformátusok - ellentétben a szigetszerűen elhelyezkedő evangélikusokkal - az egyházmegye területének nagyobb részén egybefüggő településterületet alkottak, amely a Duna-kanyartól Fejér és Veszprém megyék területén, valamint a Zala megyéhez tartozó Balaton-felvidéken keresztül Somogy keleti felén át a Dráváig húzódott. Ezt a területet csak Somogy megyében szakította meg katolikus vidék, Somogyvár és Igái vonalában. 275 Kirívó és egyedi esetként érdemes (Balaton)csicsó példájára hivatkozni, ahonnan a protestáns lakosokat a püspökföldesúr kibecsültette az 1750-es évek első felében, felekezeti ellentétekre is hivatkozva. A reformátusok távozását követően meg is szervezték a csicsói plébániát 1754-ben. Az esetet, valamint annak gazdasági vonatkozásait részletesen bemutatja Mihalik 2010. 151-153. 276 A tanúvallomások Iharosberény, Iharos, Surd, Belezna, Nemespátró, Csurgó, (Porrog)szent- király, Porrog, Gyékényes, az azonosítatlan Baros és a valamivel keletebbre fekvő Szob településeken említenek lutheránus vallásgyakorlatot. Ladányi 1972. 113-117. (35., 36., 38., 39., 41., 48. és 52. tanúk vallomása). 102
