Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA Ugyancsak a század közepén került sor Somogybán is több, korábban ferencesek által gondozott település plébániává szervezésére és egyházmegyés plébánosokkal történő betöltésére. Sámsonra 1747-ben, Csokonyára 1749-ben, Tabra 1752-ben, majd véglegesen 1758-ban, Szóládra pedig 1765-ben kerültek világi lelkipásztorok. Ugyanakkor Fajszon és Kőröshegyen, bár rendházuk nem volt, megmaradtak a ferencesek. II.2.8. Protestáns felekezetek az egyházmegyében A katolikus egyházszervezet kiépítésének eddigi tárgyalása során csupán érintettem a püspökség területén található protestáns gyülekezeteket. A kérdéskör azonban több okból sem kerülhető meg. A katolikus plébániahálózat kiépítése felekezeti szempontból nem légüres térben zajlott. A protestáns - elsősorban református - felekezeti tömbök elhelyezkedése éppúgy befolyással volt a plébániaszervezés térbeli és időbeli ütemezésére, mint a katolikus lakosságú vidékek. Ennek során kettős hatás érvényesült. Egyrészt megfigyelhető az egyházmegye vezetésének az a törekvése, hogy a plébániák alapításával megbontsa e tömbök felekezeti homogenitását, másrészt jól látható, hogy a hagyományos keretek között ezeknek a térségeknek a katolizá- lása nem, vagy csak részlegesen mehetett végbe. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 17. századi előzmények után a 18. században is folytatódott a felekezeti viszonyok állam által támogatott jelentős átalakulása. Vizsgálatunk tekintetében ez azt jelenti, hogy a katolikus egyházszervezet kiépítésével párhuzamosan az adott területen megváltoztak a protestáns felekezetek működésének lehetőségei. Az alábbi fejezetben ezt a folyamatot kívánom röviden bemutatni, hangsúlyozottan abban a mélységben, amely szükséges a katolikus egyház- szervezet változásainak megértéséhez. Ennél többre saját kutatások híján nem vállalkozhattam, csupán a vonatkozó szakirodalom, illetve publikált források áttekintésére szorítkoztam. Az egyes felekezetek közötti egyházszervezeti eltérések a forrásfeltárás munkáját jelentősen nehezítették volna. A veszprémi katolikus egyházmegye területe három, majd 1732-től két református superintendencia között oszlott meg. A terület nagyobb része a dunántúli egyházkerülethez tartozott, ugyanakkor Pilis megye a dunamelléki kerületbe esett, míg Fejér és Somogy megyék területén két kerület osztozott. Az evangélikus gyülekezetek a dunántúli egyház- kerület részei voltak. panaszolta Bíró Mártonhoz 1754 tavaszán írott levelében, hogy a monostori híveket ünnepnapokon a budai ferencesek látták el, a bogdányi plébános azonban eltiltotta őket ettől. Nem tudja az okát, de kéri a főpásztort, hogy orvosolja az esetet. 1754. IV. 12. VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 33. Sajnos Horányi nem mondja meg, melyik provinciából való atyák jártak ki Monostorra, s erre vonatkozó információt Takács Ince gyűjtése sem nyújt. Vő. Pfeiffer-Takács 2001. 294-302. 98
