Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
Gulden Gyula üzletpolitikája
Üzlet és Diplomácia tások megszerzése együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy a vállalatvezetés egy nagyszabású belföldi nyitásról, piacszerzési stratégiáról határozzon. Az igazgatótanács célja az volt, hogy magyar művészek felkérésével olyan új mintákat, motívumokat és modelleket készítsenek, amelyek remélhetőleg a hazai vásárlóközönség körében érdeklődésre tarthatnak számot. Ennek első lépéseként 1929 februárjában Teles Edét134 művészeti tanácsadónak kérték fel. Teles kiválasztásában művészi kvalitásai mellett szerepet játszhatott, hogy Gulden legjobb barátjának, a vállalat későbbi művészeti igazgatójának, Hubay Cebrián Andornak első mestere volt. Teles a korszak elismert szobrászművészének számított, az ő feladata lett, hogy az újonnan készülő terveket szakmai szempontból elbírálja, és a gyártásra kiválasztott kisplasztika-terveket az igazgatóság előtt bemutassa. Gulden és Teles az új művészeti irányvonal kialakításakor nemcsak az alkotásra, hanem annak értékesítésére is gondolt. Ennek érdekében néhány hónappal később az ágazat köztiszteletben álló szakértőjét Tóvárosi Fischer Emilt135 igazgatósági tagnak választották. Feladata lett, hogy az új alkotások értékesítési csatornáiról gondoskodjon. Fischer a korábbi herendi tulajdonos Farkasházy Jenő unokatestvére volt, és már több évtizede sikeres kereskedése és gyára volt a fővárosban. Emellett a Budapesti Nemzetközi Vásár egyik koordinátora és számos szakmai szervezet vezetője, tiszteletbeli elnöke volt. Az új művészeti irányvonal meghirdetése után olyan ismert és sikeres ipar- és képzőművészek küldték el alkotásaikat, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond, Horvay János, Lux Elek, Maugsch Gyula, Pásztor János vagy Gorka Géza. A művészek által készített alkotások közül a legsikeresebb talán Horvay „Krisztus" című porcelánszobra volt, amelynek tervét 1929 októberében rendelték meg a művésztől.136 Horvay helyzete egyedi volt, hiszen egyrészt 1926-tól a részvénytársaság felügyelőbizottsági tagja volt, másrészt 134 Teles Ede (1872, Baja-1948, Budapest) Iskoláit Szabadkán, majd Budapesten végezte. 1888-ban Becsbe költözött és bejelentkezett Edmund von Hoffman szobrászművész műtermébe. A császár- várost négyéves akadémiai és hároméves mesteriskolái tanulmányok után elhagyta, és visszatért Budapestre. Itt Zala György mellett tanult, majd a századfordulótól egyénileg is komoly sikereket ért el. 1920-ban Hollandiába költözött, ahol egy aranyműves műhely művészeti vezetője volt. A két világháború között nagyrészt Budapesten, Alkotás úti műtermében alkotott. 135 Tóvárosi Fischer Emil (1860-1937) Szakmai tanulmányait részben külföldön végezte. 1881- ben végzett a Teplitzi Kerámia Ipari Szakiskolában, majd hazatért, és 1893-ben átvette az édesapja által alapított fővárosi üveg- és porcelánkereskedést. 1911-ben saját gyárat is hozott létre, „Fischer-féle Kerámiagyár Rt." néven. Üzlete különösen azután lett sikeres, hogy megvásárolta a Budapest IV. kerületi Bécsi utca 1. szám alatt található ingatlant, és ott rendezte be közismertté váló kereskedését. A századfordulótól sikeres vállalkozás 1914-ben megszűnt, ám Fischer új partnerekkel továbbra is meghatározó alakja maradt a hazai porcelániparnak és -kereskedelemnek. 1920-ban új gyárat alapított József Ferenc főherceg fővédnöksége alatt, amely egészen 1929-ig működött. 1932-től haláláig a Herendi Porcelángyár Rt. műszaki tanácsadói tisztségét töltötte be. 136 MNL VeML XI.46.c.dd.6.tétel 52
