Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
A Herendi Porcelángyár Rt. államosítása
Üzlet és diplomácia Pozícióját gyengítette, hogy a hazaárulónak bélyegzett Guldent nem ítélte el egyértelműen, és Kummer elbocsátását is ellenezte. Emellett kívülről érkezőként a helyi pártvezetéssel és üzemi bizottság tagjaival többször is konfliktusba került.519 1948 júliusában például összetűzött a Magyar Kommunista Párt helyi titkárával, miután annak protezsáltját nem volt hajlandó alkalmazni. Egy ilyen döntés egy kis közösségen belül komoly indulatokat, ellenszenvet válthatott ki. Mindezek együttesen gyengíthették pozícióját. Pór helyére 1948. december 3-án Simó Józsefet nevezték ki. Az új vállalat- vezető még Gulden vezetése alatt tanoncként került a gyárba, és 1945 májusában, alig tizennyolc évesen már jelen volt a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének megalapításakor.520 A kis létszámmal működő pártban a fiatal és ambiciózus Simó 1947 tavaszára titkár-helyettes, majd másfél év múlva már a porcelángyár igazgatója lett. Az államosítás után továbbra is fontos szempont volt Gulden emlékének kitörlése a gyár kollektív emlékezetéből. A következő években vele kapcsolatban keletkezett néhány írás hasonló koreográfia szerint, a korábban szerepeltetett vádakat tartalmazza. Egy 1949. január 12-én keltezett levélben a Finomkerámiaipari Központ sürgős adatokat kért Simó József vállalatvezetőtől Guldenről. Ebben személyes adatai mellett, hátrahagyott értékeiről, rokonairól valamint „disszidálása" időpontjáról érdeklődtek. A vállalatvezető a személyes jellemzők mellett megemlítette Gulden még a vállalatnál dolgozó leánytestvérét és röviden jelezte, hogy elődje, Pór Imre az államosítást követő néhány hónapig igénybe vette munkáját.521 Simó fél évvel később, ágazat felügyeletével megbízott Finomkerámiaipari Központnak készített jelentésében már arról írt, hogy az államosítást követően a svájci export az előző vállalatvezetés és különösen Gulden miatt szinte teljesen megszűnt.522 Levelében többek között azzal vádolta Guldent, hogy pótkocsis teherautókat küldött Svájcból, majd azokat megrakodva, mindenféle kontroll nélkül vitt ki porcelánokat az országból. Az államosítást követően jelentősen visszaeső svájci export és Gulden azt megelőző tevékenysége között nehéz logikai összefüggést találni, különösen, ha tudjuk, hogy a volt vezérigazgató 1948 márciusában már elhagyta az alpesi országot. Gulden Gyula a vállalat államosításával elveszítette pozícióját, részvényeit, valamint a gyárhoz tartozó ingó- és ingatlan vagyonát. 1948 novemberében az Iparügyi Minisztérium jelentést kért arról, hogy az állami kézbe 519 „Ön, ki a népi demokrácia megerősödése következtében került ilyen felelősségteljes állásba, kell, hogy a népi szervek és a párt ilyenirányú követelését még akkor is teljesítse, ha esetleg egyénileg lelkiismeretfurdalásai vannak." MNL VeML XXIX.50.a. 7. tétel. Az ÜB és az MKP helyi titkárának levele Pór Imre vállalatigazgatónak. 1948. május 7. 520 MNL VeML XXXV.30. 29.1.13.mappa. 521 MNL VeML XXIX.50.a. 4. tétel. 522 MNL VeML XXIX.50.a. 4. tétel. 1949. június 2. 158
