Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
Gulden, az embermentő diplomata (Budapest, 1944)
Üzlet és diplomácia Kemény azonban választ követelt. Guldennek sikerült elérni, hogy az akadozó és hamarosan megszűnő távirat-összeköttetésre hivatkozva meggyőzze a nyilas külügyminisztert, hogy konkrét választ csak egy személyes találkozó után adhatna. Ehhez a legközelebbi helyen, Svájcban kellene találkoznia a portugál kormány megbízottaival, akik tájékoztatnák őt hivatalos álláspontjukról. Rövid kint tartózkodása alatt pedig a portugál védettek odautazását is előkészíthetné. Az imént idézett, a nyilas külügyminisztérium által készített feljegyzés végén egy rövid összefoglalást közöltek arról, hogy kormányuk az adott pillanatban milyen viszonyban állt az egyes semleges államokkal. E szerint Portugáliával: „a diplomáciai viszony de facto abban a formában áll fenn, hogy Budapesten portugál követség működik. Az ügyvivő távol van. A [portugál] Kormánytól utasítást kérnek, hogy a követségi iroda kövesse-e a Külügyminisztériumot. "m Gulden választ és döntést valóban egyedül a portugál kormányzattól várhatott.403 404 A magyar külügy engedélyét és a német átutazási vízumot rövid időn belül megkapta, így emlékirata szerint már másnap feleségével és a sofőrrel együtt - aki a határnál visszafordult - autón elhagyták a fővárost.405 Ezekben a napokban Gulden mellett a svájci és spanyol követségi tanácsos is távozott Budapestről. A család ügyeit már évtizedek óta intéző feleségének egy estéje volt, hogy összecsomagoljon. Még ezen a napon lemondott az Eszter utca 2-6. szám közötti házak légoltalmi házcsoport parancsnoki tisztségéről is.406 A Gulden házaspár 1944. december 9-én hagyta el Budapestet, és indult Svájc felé. Bécsbe huszonkét óra alatt értek, ahol két napig nővérénél maradtak, majd sógora segítségével kalandos úton jutottak el a svájci határhoz.407 A budapesti portugál konzulátust távozása után jó barátja és kollégája, gróf Pongrácz Ferenc vezette tovább. Esetében egyelőre nem ragaszkodtak hozzá, hogy elhagyja a várost. Az indulás napján egy rövid búcsúlevelet küldött Rezső bátyjának Herendre, de az feltételezhetőleg nem érkezett meg időben, legalábbis erre utal bátyja tíz nappal később Budapestre címzett levele. Ebben Rezső beszámol arról, hogy néhány nappal korábban a visszavonuló németek, minden német nevű személyt magukkal akartak vinni, amelynek hírére a gyár és szinte az egész falu teljesen kiürült. „Képzelheted mily nagy volt az izgalom a gyári munkások között, akik között az ember magyar nevű embert nem igen talál. Egyszerre csak kiürült az egész gyár és mindenki szökött, amerre tudott. Én voltam az egyedüli, aki itt lekötve az ágyhoz meg sem tudtam mozdulni. A vége aztán az volt, hogy az emberek általánosan kijelentették a faluban, hogy inkább itt halnak 403 Ólmosi 2014:156. 404 Franco 2000: 98. 405 Gulden é.n. 61. 406 Nagy 2007: 242. 407 Gulden é.n. 61. 126
