Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)
Bevezetés
Bevezető A porcelán előállításának misztikuma mellett kevésbé szokott szó esni egy sokkal hétköznapibb, ám az alkotások értékét meghatározó folyamatról, az értékesítésről. Arról, hogyan jut el a porcelánétkészlet vagy dísztárgy az alkotótól a megrendelőig, azaz a műhelytől a szalonig. Amíg a herendi porcelántárgyak a Monarchia időszakában is még jórészt személyes ismeretségeken, kapcsolatokon keresztül, addig az 1920-as évek közepétől már egy jól szervezett értékesítéspolitika mentén kerültek a megrendelőkhöz. Ezt az üzletfilozófiát a Herendi Porcelánmanufaktúra első, menedzser szemléletű vezetője Gulden Gyula alakította ki. A jogot és kereskedelmi akadémiát végzett, több nyelven beszélő Gulden huszonöt évesen került a vállalathoz és a következő két évtizedben jelentős változásokat vezetett be a gyártás, az értékesítés és a reklám terén. Kiváló üzleti érzékének és kapcsolatrendszereinek köszönhetően a Herendi mind az öt kontinensen elérhetővé vált. Ehhez azonban folyamatos erőfeszítésekre volt szükség, így rendszeresen utazott és tárgyalt a vállalat partnereivel, állami tisztviselőkkel és természetesen az érdeklődő magánfelekkel. Élete szorosan összefonódott a porcelángyárral, azonban egészen a közelmúltig alig voltak ismertek ennek hétköznapi részletei. A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára által 2010-ben kötött együttműködési megállapodás egyik pontja éppen ezeknek a hiányoknak a pótlását tűzte ki célul. Ennek szellemében 2011-ben a Monarchia időszakáról és korszak tulajdonosáról, Farkasházy Jenőről jelent meg egy könyv, legújabban pedig Gulden Gyula életútját és a vállalat két világháború közötti történetét volt módom kutatni. A feltáró munka majd három évig tartott, jelentős részben azért, mert ugyan a vizsgált korszak vállalati iratanyaga bőséges, Gulden Gyula életére vonatkozólag meglehetősen kevés forrás állt rendelkezésre. Ennek legfőbb oka, hogy elődjével, Farkasházy Jenővel szemben privát és munkahelyi élete elkülönült egymástól, így személyes iratait döntő részben otthonában őrizte. Ezt viszont nem sikerült felkutatni, elsősorban azért, mert a Gulden család 1944 végén elhagyta az országot és ezt követően már nem tért vissza Magyarországra. Gulden Gyula tiszteletbeli portugál alkonzulként sokat tett az üldözöttek megmentéséért, 1944 decemberében ez ügyben ment jelentést tenni Svájcba az ottani portugál megbízotthoz. A következő években előbb a közlekedési, majd a hazai politikai átrendeződés miatt már nem tért vissza. 11
