Szűts István Gergely: Üzlet és diplomácia. A Gulden Gyula vezette Herendi Porcelánmanufaktúra - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 36. (Veszprém, 2015)

A háborús esztendők

A HÁBORÚS ESZTENDŐK

Munka a herendi gyárban

Közülük igen érdekes, ám eddig nem kutatott a női gyári munkások aránya és helyzete. Az alkalmazotti létszámot vizsgálva 1923 és 1944 között egyértelmű növekedés figyelhető meg körükben. Ám amíg 1935-ig átlag 3-11 női munkavállalója volt a gyárnak, addig ebben az évben már 30.286 Számuk a háborús esztendők alatt a növekvő megrendelések valamint a férfiakat érintő katonai behívók miatt folyamatosa nőtt, 1944-ben például a gyári munkások majdnem fele nő volt.287 Ez a növekedés érdekes módon ellentétes volt a Német Birodalomban tapasztalhatókkal, ott ugyanis a nácik hatalomrakeriilésétől a háború utolsó két esztendejéig, ideológiai okok miatt csökkent a számuk.288

Visszatérve, a rövidtávon kiszámíthatónak tűnő üzleti sikerek miatt az igazgatóság úgy döntött, hogy 1941. december 31-én a 250 ezer pengős alapgyárban. MNL VeML XI.46.c.ee. 10. tétel

286 MNL VeML XI.46.c.ee.l0.tétel

287 1944-ben évi átlagban 626 alkalmazottja volt a gyárnak, akik közül 273 nő volt. A betanított és kisegítő munkát végző nők körében 1938-tól nyílt lehetőség arra, hogy tanoncként valódi szakmai tudást szerezhessenek. Németországban már 1920-tól felvettek női tanulókat, sőt az első női festőt a selbi Rosenthal AG. már 1921-ben alkalmazta. Zehentmeier 1999: 105.

288 Zehentmeier 1999:105.

99