Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
I A városépítés szakaszai az új timföldgyár Ajkán történő felépítéséről szóló döntés adta (690/1963 VII. 30. ОТ határozat). A döntést követően megélénkült a településrendezési aktivitás a városban. Az Ajkai Tárcaközi Bizottság 1963. december 20-án hozott határozatot új ART készítéséről, amellyel 1980-ig kívánták meghatározni a város fejlődését. Az ÉM Településfejlesztési Főosztály 1964 évben adott megbízást a VÁTERV-nek új ÁRT elkészítésére. 4.1 Az általános rendezési terv fejlesztési programját 1965 májusára Tomcsányi Marianna tervező állította össze.97 A rendezési terv programjának rendeltetése, egyrészt a regionális összefüggések tisztázása, másrészt a gazdasági, műszaki, társadalmi célkitűzések meghatározása volt. A programot az Ajka Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága készíttette el, és hagyta jóvá, miután egyeztette az Országos Tervhivatallal, és az Építésügyi Minisztériummal. A város a székesfehérvári régióban alrégióközpont szerepet kapott. Alrégiójának területét a devecseri, a sümegi és a veszprémi járás egy részéből, összesen 50 településből állították össze. Ajka, a régió területéhez képest excentrikusán helyezkedett el. A város kiemelkedő területszervező szerepét az iparban betöltött helyzete határozta meg. A tervkészítők a város növekedését meghatározó tényezők közül a bamaszéntelepeket, a közeli bauxit és mangánérc bányákat, valamint az ezekre telepített erőművet, timföldgyárat és alumíniumkohót emelték ki. Népességét 1980. évre statisztikai módszerrel számolva 19.440 főben állapították meg, azonban az ipartelepítés további létszám szükséglete alapján 30.000 fővel számoltak. Meg kell jegyezni, hogy a népességszám előre jelzés pontos volt. A város népessége a népszámlálási adatok szerint 1980. évre 29.656 főre emelkedett. Ajka lakosság száma gyorsabb ütemben növekedett, mint a körzetében lévő településekben felszabaduló munkaerő felesleg, ezért az ország más részeiből is fogadott betelepülőket. A város körzetközponti szerepköre ez időben szinte csak a munkaerő foglalkoztatására terjedt ki. Igazgatási, egészségügyi, kulturális, oktatási szerepköre még nem alakult ki. Hiányoznak az ellátásukhoz szükséges intézményi feltételek. A tervezők felmérték a város lakáshelyzetét. 1960-ban 3.422 db lakást vettek számba a 2.038 db lakóépületben, az egy és kétszobás lakások túlsúlyával. Villany majd minden lakásban volt, vezetékes vízzel csak a lakásállomány fele rendelkezett, vízöblítéses WC-vei még annyi sem. A lakóépületek 93,3 %-a földszintes volt. Egy lakásra 4,5 lakó jutott. A rendezési terv távlatában (1960-1980 között) az építendő lakások számát - 4 fő/lakás értékkel számolva - 4.938 darabban határozták meg. A tervezők a városközpont jelenlegi helyén történő fejlesztését javasolták továbbra is. Ezzel eldőlt, az a vita, ami a város közvéleményét jó ideje foglalkoztatta, hogy hol épüljön ki a város központja. Több helyszín is szóba került ezt megelőzően: a várostól északra fekvő beépítetlen terület, a Marton Sándor 97 MNL VeML XXXVI. 2 143
