Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
Ajka építéstörténete A két világháború között - a századfordulós törekvések után - ismét erőre kaptak a magyar népi kultúra feltárására irányuló törekvések. A népi formák (boltíves tornácok, zsalugáteres ablakok, stb.) megjelentek Ajkán a Bauxit lakótelep műmesteri és tisztviselő házain, valamint az erőmű lakótelep villaszerű, hangulatos lakóépületein. A kor épületei hagyományos építési mód szerint készültek. A jogi és intézményi környezet 1945 után nagyfokú központosítás ment végbe a közigazgatásban. A helyi tanácsoknak nem volt beleszólásuk a települést érintő fejlesztési döntésekbe. Államosították az építőipart, és 1948-ban felállították az állami tervező irodákat.85 Veres Péter aláírásával megjelent az első Országos Építésügyi Szabályzat, amely beépítési módok közül a zártsorú-, a keretes, a sávos, a szabadonálló, és fésűs beépítést ismerte. Az épületmagasságot városokban, és kiemelt községekben, három emeletben, többi községben, egy emeletben korlátozta. A lakások minimális alapterülete 40 m2 lehetett.86 1945-1950 között a középítkezés nem tartozott a hatósági engedélyezési eljárás körébe.87 2.23 Az államosítások befejeződésétől a várossá válásig, 1950-1959 Ajkát érintő településfejlesztési döntések az ötvenes évek elején Ajka a szocialista iparosítás egyik célpontpontjává vált, erre predesztinálta az 1940-es évek elején kialakult iparszerkezete. A település iparának nehézipari jellege találkozott a pártállam iparosítási törekvéseivel. Az 1949. évi alkotmány meghatározta az új társadalmi, és gazdasági viszonyokat, a tanácsrendszer bevezetésével átalakította a közigazgatást. A tervgazdaság bevezetése, az erőforrások területi elosztása felvetette egy átfogó szocialista településfejlesztési politika kidolgozásának szükségességét. A feladat végrehajtására hozta létre a kormány 1949-ben a nem hosszú életű Területrendezési Intézetet (TERINT), amely rendezési tervek készítésével valamint ipartelepítéssel, beruházások telepítésével, és helykijelöléssel foglalkozott. A fejlesztések negatív tapasztalatait összegezték, amikor a TERINT szakemberei megállapították, hogy nem szabad a beruházásokat szétszórni, „decentralizáltan összpontosítanunk kell", a beruházások területi elhelyezéséhez országos és regionális tervek szükségesek.88 A TERINT 1950. szeptember 5-én dokumentálta a szocialista város- és köz85 Körner - Nagy, 2006.175 86 Körner-Nagy, 2006.176 87 Réfi Oszkó, 1990. 8 88 MNL OL XXVI-A-1,17 d. 11. kötet 16 66
