Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
Befejezés
a platánfás, ligetes, környezetben szép, hiteles, városias képet nyújtottak.488 Ez utóbbi épületek elbontásával azonban nyert is a város. A Petőfi utca térfala a bontás által vált középvárosivá. A városépítés eredménye: az élhető város Az ajkai városépítés nagyon fontos eredménye, hogy a korszak minden városépítési „stílusát" képes volt az emberi lépték keretei között tartani. A szocreál emberi maradt, a panelépületek nem váltak nyomasztóan egyhangúvá. A város léptékváltása az elkövetett hibák ellenére sikeresnek mondható. A várostestet - leszámítva a hetvenes, nyolcvanas évek településcsatolásait - a kezdeti széttagoltság után sikerült viszonylag kompakttá, elfogadhatóan tömörré tenni. A négy-, ötemeletes épületek elviselhető magasságúak. A város utcáinak a képe évszakonként változik. Az út menti fásítások Ajka kiemelkedő városképi értékei. A növényzet jótékonyan takar és kiegészít, összeköt és kiegyenlít, jól oldja az iparosított építészet házainak merevségét. A városkép a dús növényzetnek köszönhetően kellemes, annak ellenére, hogy a lakótelepek típustervek, illetve sorozattervek felhasználásával épültek. A lakótelepek belső udvarai nem váltak gazdátlanná. Végül is ezek köszöntek vissza a korabeli városlakók elégedettségében és a Hild-éremben. Az ajkai városépítés legfőbb eredményei nem kiemelkedő alkotásokban foghatók meg, hanem abban, hogy egy élhető várost hoztak létre. Az eredményeket nem egy abszolút mércével kell összevetni, hanem azt kell észrevennünk, hogy saját műfajában alkotott elfogadhatót. A város nem volt kísérleti telepe a modern építészeti és városrendezési mozgalmaknak. Mindezek ellenére a városépítés Ajkán is produkált olyan értékeket, amelyek figyelmet érdemelnek. Megjelentek csak Ajkára jellemző beépítési konfigurációk a Móra Ferenc utcában a Kossuth utcában és a Városközpontban (iparcikk áruház, szolgáltatóház, tanácsház együttesében). A városépítők egy elfogadható minőséget hagytak örökül. Az építők utódait ez kötelezi, feladatuk megőrizni a város élhetőségét, és a városkép sajátos értékeit. Meg kell mondani, hogy ez nem mindenben sikerült, de ez már egy másik munka tárgya. A város beállt, elérte népessége és kiterjedése maximumát, eltartó képessége a nehézipar megrendülésével megkérdőjeleződött. Azonban kialakult a város lakosságának olyan munkakultúrája, amely bázisán lehetőség nyílt a továbbélésre, a régi ipari szerkezet átstrukturálására. Nincs szükség arra, hogy a város újabb látványos urbanizációs szakaszba lépjen. A feladat a meglévő városi környezet humanizálása az architektonika eszközeivel. 488 Gáspár - Giay, 2004. 28. 471
