Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
4. A városépítés színvonala - 4.3. Városkép
Városkép Pálmajor felől közelítve, a város reliefszerűen jelenik meg előttünk a síkban kifutó tájban, amelyet a Somló szabályos tömbje zár le (4.222 kép). Lent a völgyben, lencseszerű alakzatban tárul fel a város centruma. Jobbra a kórház épületszárnyai magasodnak. A város központja éles kontúrokkal, átmenet nélkül válik el a környező családiházas övezettől. A lencseszerű alakzat morfológiája szinte tökéletes. Van széle és van közepe. Az ötemeletes épületek tömegéből hangsúlyosan emelkednek ki a tízemeletes épületek karéja. A figyelmes szemlélő azonban hamarosan észleli, hogy valami nem stimmel. A lencse bal oldalán, a magas épületek karéján kívül igényesebben megformált épületek csoportja tűnik fel. Természetes módon, ugyanis itt van a város funkcionális központja. A magas épületek karéja nem a város- központot határolja. Ez bizony disszonancia. A város morfológiai és funkcionális központja nem esik egybe. A Csikólegelőről, a Bogáncs utcából nézve újabb képét mutatja a város (4.123 kép). A hátteret a Széki erdő összefüggő tömbje alkotja, a Somló hegy kúpjával. A város látványa két egymástól markánsan elkülönülő foltra válik szét. A képen baloldalt, a régi hagyományos építési móddal készült, magastetős épületekből álló lakótelepek természetbe simulása a jellemző. A lakótelepek kiegyensúlyozott és nyugodt horizontalítását csak a Sport utcai nyolcemeletes épület vertikalitása töri meg, kellemesen ellenpontot alkotva a környező beépítéssel. A kép jobboldalán az előzővel ellentétes benyomást szerezhetünk. Az épületek jellege a modernitás természettel való szembenállását mutatják. A városkép vizuálisan túlterhelt. A középmagas épületek vertikalitása az uralkodó motívum. Ebből a nézőpontból is jól látható a városközpont kirekesztődése a pontházak karéjából. A lapos tetős épületek alkotta tetőtáj - innen nézve - nem mutat kellemes képet. A tető- felépítményeket, és a szellőzőket nem rejtik el a magas tetők. A város sziluett képeit vizsgálva megállapítható, egyrészt, hogy a város léptéke igazolhatóan maximum négy-hat pontházat visel el, másrészt, hogy a pontházak telepítése nem igazodik a város funkcionális szerkezetéhez. 463
