Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
Ajka építéstörténete József (későbbi nevén a Táncsics Mihály) utca. Az utca mellett három sajátossága szól. Az egyik topográfiai: a Torna-patak és a Széles-víz között húzódó vízválasztó nyeregvonalán halad az utca. A másik funkcionális: a Templomdomb és a Szőlőhegy közötti kapcsolatot megteremtése. A harmadik tényező morfológiai jellegű: ugyanis az Eötvös József utcára szervezett telekosztás illetve beépítés érvényesül a Kossuth utca kezdeti szakaszán is. A telekhatárok a Templomdombtól kezdve erre az utcára merőlegesek. Az utca tengelye hozzávetőleg a református és az evangélikus templomokra van tájolva. A Tornapatakhoz képest magasabb szinten, tehát védettebb helyen húzódik. Az 1958. évi nagy árvíz nem ért el idáig. Gyengíti azonban az Eötvös utca elsőbbségét az a körülmény, hogy a Széchenyi és az Eötvös utca közti telkek átmenő jellegűek voltak, melyeken az épületek a Széchenyi utca mentén helyezkedtek el. További kutatások tisztázhatják a falu szerkezeti alakulásának időbeli rendjét. A település központja természetszerűen alakult ki a Templomdomb keleti oldalán. Itt találkoztak a külvilágból érkező utak, a Berénd és Kislőd között összeköttetést teremtő, nyugat-kelet irányú régi postaút, és az északról, Gyepes felől érkező országút. A településtestet megosztotta a belterületen szeszélyesen kanyargó Torna-patak. A 19 század utolsó harmadában Ajka településszerkezete osztottá vált. A Csinger-völgyi bányanyitásokkal az anyatelepüléstől független laza településcsoport jött létre a bányák közvetlen szomszédságában. A két településrész jelentősen eltért népességében, foglalkozási szerkezetében, településszerkezetében, beépítési módját és épületei kialakítási módját tekintve. A település, a vasút megépítése után - a településközpontot a vasútállomással összekötő - Hunyadi János utca irányában bővült. A vasútállomást a korabeli település szélére, de a településközponthoz viszonylag közel helyezték el. Közelében telepítették le az üveggyárat 1878-ban, majd annak kolóniáját, 1922 és 1925 között. A vasútállomás és az üveggyár között alakították ki a falu vásárterét. A település központját és a vasútállomást összekötő út forgalma megnövekedett, a környező telkek értéke megnőtt. A vasútállomás forgalomkeltő hatását, ha lassan is, de felismerték. A kevésbé intenzív területfelhasználást jelentő funkciók (mint például a vásártér) fokozatosan kiszorultak az út mellől. A gazdálkodás helyét egyre inkább a kereskedelem vette át. Az utcára merőleges tengelyű gazdálkodó életformát szolgáló épületek között megjelentek az utcával párhuzamos tengelyű, félig zártsorú,a polgárosodás jeleit mutató épületek. A telkek kis méretéből és a késői beépítésből arra lehet következtetni, hogy nem a korábbi hosszház bővült egy utcai szárnnyal, és alakult át hajlított házzá, hanem eleve egy polgárosodottabb háztípus készült el. A polgárházak utca felőli traktusában üzleteket, illetve műhelyeket alakítottak ki. Az utca déli térfalai egységesebb képet mutattak, mint az északi. Az új funkciókat tartalmazó épületek, azonban nem mutattak különösebb építészeti minőséget. Az 1930-as években a település tovább bővült a mai Kinizsi utca első szakaszával. Az itt kialakí46
