Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
4. A városépítés színvonala - 4.2. A belváros területi egységei
A belváros területi egységei kellemesek, száműzték az unalmat. A lakótelepnek a déli és középső része kellemesebb és városiasabb, mivel viszonylag zárt keretes beépítéssel, alacsonyabb színszámmal és magas tetővel épült be. Az épületek arányai jók, a befejezettség érzetét keltik a magas tetőkkel. A szocreál két-, háromemeletes, magas-tetős házai emberi léptéket mutatnak. A tömbök méretéhez, az utcák keresztmetszetéhez az alacsonyabb szintszámú épületek jól igazodnak. Az így kialakult kellemes lépték- és arányrendszer - építészetileg jobb minőségű, és igényesebb kivitelű épületek esetében - a város legszebb lakótelepévé tehették volna a Marton Sándor lakótelepnek a déli és középső részét. A lakótelep - néhány épületet leszámítva - típusépületekből áll. Az adaptáló tervezők és városrendezők azonban azzal, hogy sokféle típusát alkalmazták a típusépületeknek kellemes együttest voltak képesek szervezni belőlük. A lakótelep tetőtája a legszebb a város lakótelepei közül. Magyarázata a magas tetőben, az azonos színű cserépfedésben és a közel azonos épület magasságban találhatók. Magas tetőt alkalmaztak annak ellenére, hogy az ötvenes években hiány volt faanyagból. A faanyaggal való takarékosság miatt a tervező intézetek a tető hajlásszögét a faluhelyen szokásos 40-42 fokkal szemben a hornyolt cserép által megengedett legkisebb határig 30 fokra csökkentették.434 A fahiány kiváltására kitalálták a vasbeton fedélszéket és a síkbeli rácsos tartót (az SRK-t). A Marton Sándor lakótelep épületein SRK fedélszéket alkalmaztak 30-33 fokos hajlásszöggel. Az épületek szintszáma a fűtési módhoz igazodott. A kályhafűtés miatt a szén fel-, a hamu lehordása legfeljebb 3-4 szintszámig volt elfogadható. A szintszám meghatározásában ugyanakkor szerepet játszottak városképi megfontolások is. Mégis, mi a baj a szocreál építészettel? Talán az, hogy a historikus építészet tömör falas rendszerét úgy vitte tovább, hogy megfosztotta az épületek homlokzatait a történeti építészet jellemző díszeitől. A lecsupaszított falak elvesztették a megszokott arányrendszert. A falak és az ablakok egymáshoz viszonyított megváltozott arányai üressé tették a homlokzatot. A szocreál átvette a modern építészet dísztelenségét annak szerkezetei nélkül. Ami kevés díszítést mégis alkalmazott a történeti stílus elemei közül, azok egy része szervetlen applikáció volt. Az egyes építési ütemek között viszonylag sok idő telt el, ami az építészeti ideológiában, a lakókörnyezet szervezési felfogásában, továbbá az építési technológiában és az építőanyag használatában változást hozott. A külső falfelületek és a nyílászárók aránya kedvezőbbé vált. A homlokzatképzés, az egyes felületek, erkélyek, loggiák, mellvédfalak, stb. eltérő színezése a geometrikus rendet követi, amely - szemben a manapság alkalmazott homlokzatszínezé- si felfogással - megmaradt az architektonika kereteiben. A technológiai fejlődéssel ellentétben, a beépítés városiasságában azonban visszalépés történt. 434 Tóth K, 1954. 200. 371
