Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
3. A városépítés története számokban - 3.2. Elemzések, következtetések
Elemzések, következtetések (Lásd a 3.42 táblázatot a hozzátartozó grafikonnal.) A lakásállomány görbéje a hetvenes években metszette a keresők görbéjét. Látni kell, hogy a népesség száma nagyobb ütemben nőtt, mint a keresők száma. Ez a város népességének a kezdődő elöregedésével függ össze. Megnőtt a nyugdíjasok korosztályának a részaránya. A hatvanas évekig a városfejlesztés (lakásépítés) lemaradásban volt, az iparfejlesztéshez (a keresőkhöz) képest. A hatvanas évek végétől erőteljes városfejlesztés indult el, aminek eredményeként jelentős mértékben csökkentette elmaradását. 3.273 Lakások és háztartások A következőkben bemutatok egy gondolatkísérletet. Megnéztem, hogy a lakások szobaszám szerinti összetétele mennyire igazodott a háztartások létszám szerinti összetételéhez. A háztartást a gondolatkísérlet során olyan egységként kezeltem, amelyik önálló lakásban él, illetve önálló lakásra törekszik. Az összehasonlítás azon a fiktív feltételezésen alapszik, hogy a lakásépítés összetételében és számában igazodott a háztartások összetételéhez és számához. Ha az állítás nem helytálló, akkor ez kimutatható a disszimilaritási index segítségével. Ezt az indexet eredetileg arra találták ki, hogy kimutassák az egyes foglalkoztatási csoportba tartozók területi elhelyezkedésének egyenlőtlenségét, másként fogalmazva, hogy az egyes foglalkoztatási csoportokba tartozók hány százaléka található meg az egyes területi egységekben. Itt most nem két foglalkoztatási csoportba tartozókat hasonlítom össze, hanem a lakások csoportját a háztartások csoportjával. A két csoportba tartozók disszimilaritási indexét úgy kapom meg, hogy a két csoport tagjait előbb nagyság szerint sorrendbe, majd párba állítottam egymással. A két csoportba tartozók arányszámainak a különbségét vettem, majd ezeket összegezve az összeget osztottam kettővel.417 A végeredmény megmutatja, hogy a két csoport tagjait milyen mértékben kell újraosztani, ahhoz, hogy részarányuk csoportonként megfeleljen egymásnak (azaz szegregáció mentes legyen). A számítást elvégeztem 1960. évre és 1990. évre vonatkozóan. A statisztikai évkönyvekhez igazodóan 1960-ban még csak három szobaszám szerinti kategóriát lehetett felállítani, 1990-ben viszont már hetet. Az összevetés érdekében az 1990. évi adatokat összevontam három kategóriába. Feltételeztem - a korabeli építésügyi szabályzatok alapján - hogy, egy szobában, amelynek minimális alapterülete 12 m2 két személynek van helye, ennél kisebben csak egy főnek. 1960-ban a 4.062 háztartással szemben 3.441 lakás állt. Ezek különbsége 621 db volt, elvileg ez a szám egyenlő az ajkai lakásigénylők korabeli számával, másként fogalmazva ekkora volt abban az időben az elméleti lakáshiány. (Tudom, hogy a tényleges lakáshiány ennél nagyobb, mert hozzá kellene venni a beköltözni vágyó bejárók lakásigényét is.) Végül is a két csoport összeveté417 Duncan, 1973.184. 327
