Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
3. A városépítés története számokban - 3.2. Elemzések, következtetések
A VÁROSÉPÍTÉS TÖRTÉNETE SZÁMOKBAN 3.23 Lakásállomány és lakásépítés A városfejlesztés tendenciáit a lakásállomány változásával lehet legjobban bemutatni. Sajnálattal kellett tapasztalni, hogy a különböző statisztikai évkönyvek eltérő adatokat tartalmaznak a lakásállományról. A népszámlálások közötti évek lakásépítési és megszűnési adatainak összegét nem sikerült a két egymást követő népszámlálás lakásnövekményével összhangra hozni. Nem található minden évre megfelelő adatot. Miután nem részletes statisztikai elemzés elvégzése a vállalt feladat, hanem a városépítés tendenciáinak a kimutatása, nem bonyolódtam hosszadalmas adatgyűjtésbe és adatellenőrzésbe. A hozzáférhető adatok erre a célra elegendőnek mutatkoztak. 3.231 A lakásállomány összetétele és alakulása A lakásállomány változásai, növekedési jellemzői A bázisévnek választott 1941-hez viszonyítva a várossá nyilvánítás időpontjáig a város lakásállománya közel háromszorosára nőtt (291,6), a rendszerváltásig pedig közel tízszeresére (975,4). Az állomány növekedésének legnagyobb ütemét az ötvenes években érte el (176,6), a növekedési ütem még a hatvanas években is kiemelkedő volt (174,7). Alig volt különbség a két évtized ütemei között. Ezt követően fokozatosan csökkent a növekedési ütem mértéke. Az ütemcsökkenés nem kell, hogy megtévesszen bárkit is. A csökkenő ütemek mögött egyre növekvő volumenek álltak. A város, a legnagyobb lakásnövekményt abszolút számban kifejezve a hetvenes években érte el, ezekben az években 3.501 lakás épült fel. A lakásállomány növekedési szintjét jelző görbe első, 1970-ig terjedő szakasza exponenciális ívet ír le, 1980-ban inflexiós pontot mutat, majd átvált regressziós görbévé. (Lásd a 3.22 -3.23 táblázatotokat és grafikont) A lakásállomány szobaszám szerinti összetétele A lakásállományról 1941-től, szobaszám szerinti összetételéről 1949 óta vannak adatok (lásd a 3.22 táblázatot). A szobaszám szerinti összetétel - a hozzáférhető adatokhoz igazodva - három kategóriára - egyszobás, kétszobás valamint három és többszobás lakásokra-bontva vizsgálható. 1949-ben az egyszobás lakások tették ki az akkori állomány háromnegyed részét (75,7 %-át), a kétszobásak az egyötödét (20,4 %-át). Egy évtized alatt, 1960-ra az egyszobás lakások aránya a lakásállomány közel felére esett visz- sza (47,4 %-ra), bár építésükkel nem álltak le, számuk további 159 darabbal nőtt. A kétszobás lakások jelentősen növelték arányukat. Állományuk több mint ezer darabbal nőtt. Az egyszobás lakások aránya 1970-re tovább csök308
