Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
1. A városépítés alapjai - 1.2. Városképző és városalakító erők
A VÁROSÉPÍTÉS ALAPJAI A kistáj kataszter alapján a következő megállapítások tehetők a három kistájról. A Devecseri-Bakonyalja és a Pápai-Bakonyalja kistájak adatai kisebb-na- gyobb eltérésekkel hasonló jellegzetességeket mutatnak. A kettőt elválasztó Veszprém-Devecseri árok azonban mindkettőtől jelentősen eltér. A szántó és az erdő részaránya lényegesen kisebb az előző kettőhöz képest. A rét és a legelő valamint a belterület részaránya viszont jóval meghaladja a másik kettő kistáj hasonló adatait. A belterület viszonylag magas arányát az magyarázza, hogy e kistáj területén fekszik Ajka, Tósokberénd és Bódé. Az említett bakonyaljai kistájak között az ásványkincsekben is mutatkozott lényeges különbség. Ajka szempontjából a három kistáj eltérő jellemzői meghatározó szerepet töltöttek be. A Devecseri-Bakonyalján szén és bauxit, a Pápai-Bakonyalján Ajka környékén építőanyag található. Ajka a Devecseri- Bakonyalját és a Pápai-Bakonyalját egymástól elválasztó Veszprém-Devecseri árokban futó Torna-patak partjára települt. A Bakony e törésvonalán alakult ki az a természetes útvonal, amely meghatározta a vasút helyét is. A különböző jellegű tájak találkozási területe városképző hatással bírt. A település alakja kezdetben a természeti adottságokhoz igazodott. A települést északról egy vizenyős terület, keletről a település szőlőhegye, délről a Torna és a Csinger völgyét elválasztó hegyhát, és nyugatról - a településhez képest excentrikusán elhelyezkedő volta ellenére - a falu központját kijelölő Templomdomb határolja. A települést fél karéjban hegyek koszorúzzák, melyek gyújtópontja a Templomdomb. Nyugatról ugyancsak egy vízjárta terület, a mai lakótelepek területe övezte. A Torna-pataktól délre eső, mély fekvésű terület, a mai Bródy gimnázium környéke letelepedésre kevésbé volt alkalmas. A letelepedés határait tehát a természeti adottságok jelölték ki. Ajka, mint falu a dunántúli aprófalvas településrendszer egyik elemét alkotta. Szemben az Alfölddel, ahol nagy népességszámú, nagyhatárú, tanyás településrendszer alakult ki. A nagy kiterjedésű határ megkövetelte a tanyák létesítését. Dunántúlon azonban kisebb lélekszámú települések jöttek létre, kisebb határral éppen a tagoltabb felszín miatt. A határ legtávolabbi pontját is viszonylag rövid idő alatt elérték. Se hely, se szükség nem volt a tanyára. Majorságok és puszták viszont létezetek, Ajkán is a Pálmajor, a Gizellamajor és a Berénd major. Ezeket azonban nem a paraszti gazdálkodás hívta életre, hanem a nagybirtok. Nem paraszti tulajdonban voltak, hanem nagybirtokosok tulajdonában. Nem a tulajdonos dolgozott rajtuk, hanem a cselédség. A cselédség számára állandó lakásul és munkahelyül szolgáltak. Mindkét említett korabeli településtípustól eltér a harmadik fajta település, a bányászkolónia. A szén kitermeléssel párhuzamosan jöttek létre az aknák és tárók közvetlen közelében. Ahogy a szén kitermelése további mezők feltárásával és a régiek kimerülésével helyet vált, úgy vált helyet a kolónia is, bár jelentős időbeli késedelemmel. A széntermelés megszűnésével a kolóniák is megszűntek (Felsőcsinger), leszámítva azokat a helyeket, ahol a lakásfunkció 24
