Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
Ajka építéstörténete lakói a kutak vizének magas szulfát és nitrát tartalma miatt panaszkodtak.134 Szükségessé vált egy átfogó program elkészítése. 1.1 Ajka város vízellátásának beruházási programja, 1962 decemberében készült el.135 A programot az EM Mélyépítési Tervező Vállalat tervezője, Póta Béla állította össze. A beruházói feladatokat a Veszprém Megyei Tanács VB látta el. A beruházás teljes költségelőirányzata elérte a 13 millió Ft-ot. Az üzembe helyezést 1965. december 31-ére tervezték. A beruházással az 1962. évi 4.213 m3/nap kapacitást, 1980-ra 9000 m3/nap mennyiségre kívánták emelni,. A nyári csúcsfogyasztás 1962-ben elérte az 5.500 m3/nap meny- nyiséget, hányként 1.300 m3/nap mutatkozott. A város nagy volumenű építése elégtelen vízellátás mellett folyt. A program feltárta a vízellátás akkori helyzetét. A vízkivétel a Széles-víz völgyében lévő 5 db kútból történt. Két rendszer üzemelt, az egyik a kisnyomású ajkai, a másik a nagynyomású csingervölgyi. Az előző rendszer egy 300 m3-es magaslati tározó medencével, a másik két 250 m3-es, és egy 60 m3-es medencével rendelkezett. Hat nyomás övezet, négy átemelő telep, öt szolgálati medence, és három terepszinti tározó volt része a rendszernek. A város lakosságának 22 %-át (4.100 főt) közkifolyóról látták el. Félkomfortos lakásban lakott a népesség 36 % -a (6.700 fő), összkomfortban a 42 %-a (2.854 fő). A lakosság vízfogyasztását 1960 m3/nap értékre becsülték. A városban vízmérő órákat, csak a Városgazdálkodási Vállalat kezelésében lévő épületekbe szereltek fel. A közintézmények összesen 244 m3/nap, a közellátó üzemek (vendéglők és boltok) 13 m3/nap vizet fogyasztottak. A néhány üzem vízfogyasztását abból a szempontból célszerű részletezni, hogy láthatóvá váljon a termékeik előállításához szükséges víz meny- nyisége. A téglagyár naponta 38 ezer db kisméretű téglát állított elő, ehhez 37 m3/nap vizet használt fel. A kenyérgyár naponta közel 30 m3 vizet fogyasztott, a 20 q kenyér, a 35 ezer db pékáru elkészítéséhez. A vasútállomás 250 fős személyzete, és 1.500 fős utasforgalma naponta közel 33 m3 vizet fogyasztott el. A mozdonyok 320 m3/nap vízmennyiséget igényeltek, melyet a Torna-patakból emeltek ki. Az üveggyár 1.000 fő dolgozója naponta 26 tonna üvegárut állítottak elő, amelyhez felhasználtak 33-34 m3 vizet. Az erőmű két vízhálózattal ivóvíz- és iparivíz-hálózattal rendelkezett. A 149 m3/nap ivóvizet a városi hálózatról, a 20.100 m3/nap, hűtésre használt ipari víz igényét Tapolcafőről, a Torna-patakból, és a Padragi bányából elégítette ki. A timföldgyár ivóvíz igénye 173,50 m3/nap, ipari vízigénye 10.400 m3/nap mennyiséget tett ki. Ebből 8.000 m3 vizet a Csinger-patakból emeltek ki, ezt tervezték kiváltani az Armin-akna vízével. Az ipari vizet timföld- gyártásra, alumíniumgyártásra, és zagyolásra használták fel. 1962-ben öt 134 MNL VeML XXIII. Tanácsok 501 135 Forrás: Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal tervtára, 202 170
