Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
1. A városépítés alapjai - 1.1. A város ismérvei
1. A VÁROSÉPÍTÉS ALAPJAI 1.1 A város ismérvei A könyv tárgya egy település, Ajka. Mielőtt elkezdenék építéstörténetével foglalkozni célszerű a település fogalmára, illetve a város ismérveire röviden kitérni. A település a legkülönbözőbb emberi tevékenységek színtere, a természeti adottságokra épülő művi elemek térbeli koncentrációja, a helyi közösség történelmének tárgyiasulása. Egy település a funkciók széles körét látja el. Városi szinten magukba foglalják a lakó és gazdasági, a kereskedelmi és szolgáltatási, a vallási és kulturális, az igazgatási és védelmi, az oktatási és tudományos, valamint e funkciók kapcsolatát biztosító közlekedési és kommunikációs rendszereket. A város vonzereje saját népességén túl kiterjed a környező településekre is. A város összpontosítja a népességet, az ipari és a szolgáltatási munkahelyeket, a lakosságot ellátó intézményeket. Az emberek tevékenysége sokrétűbb, viselkedésformáik urbánusabbak. Egy tevékenység akkor tekinthető központinak, ha ugyanakkora területen intenzívebb terület kihasználást, nagyobb értéktermelést, nagyobb tiszta jövedelmet, több ember megélhetését biztosítja. A központi tevékenység másik kritériuma, hogy minél kevésbé mindennapi szükségleteket elégítsen ki. Csak egy nagyobb számú népesség ad ki annyi igénylőt, amennyi indokolttá teszi a nem mindennapi szükségleteket ellátó intézmények működését^ A városról kialakult képünk kettős, egyrészt utazásaink emlékképeiből másrészt lakóhelyünkül szolgáló városunk képéből tevődik össze. Az egyik a középkori város idilli képe, a másik a lakótelepek nyers valósága. A hagyományos nyugat-európai városforma zárt, fallal övezett, ezért környezetétől élesen elütő. A várostest tömör, szűk utcák, magas házak, zártsorú, többszintes beépítés jellemzi. A nyugati város közepén többnyire szabályos terek találhatók, eltérő egyházi, kereskedelmi, igazgatási funkciókkal, amelyek a templom, a céhház, és a városháza képében öltöttek testet. A nyugati várost a kézműipar és a kereskedelem szülte, védelmi szempontoktól vezetve. Az európai város ismérvei az önigazgatás és az önbíráskodás, az önvédelem és az önfenntartás (a piactartási joga). A kapitalista várost az ipar hozza létre, profit szempontokból. 1 Mendöl, 1963 17
