Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
Ajka építéstörténete kapott az erőműtől. A 2. számú timföldgyár energia szükségleteinek kielégítése az erőműi kapacitások növelését igényelte. A II. ötéves terv során épült kenyérgyár elhelyezése átgondolatlanul történt, az erőmű és az alumíniumkohó közelébe. A szél ráhordta az erőmű és az alumíniumkohó füstgázát. A MÉH Vállalat, a terv készítés idején, a Béke utcában működtetett egy telephelyet. A MÉH-telep városközponti elhelyezkedését sem városképi, sem területfelhasználási szempontok nem indokolták. Kitelepítését javasolták. A történeti hűség megkívánja két olyan új üzem megemlítését, amelyek nem valósultak meg. Az egyik egy mosoda volt, amelynek a helyét a Zagytéren jelölték ki, a garázsok helyén. A másik egy mangánérc dúsító üzem volt. Az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat az erőmű közelében, annak füstgázait felhasználva tervezett ércdúsító üzemet létesíteni az Erőmű zagyterén. Az Országos Közegészségügyi Intézet a zagytéri elhelyezéssel nem értett egyet, mivel a védőtávolságok nem voltak tarthatók. A korszakra jellemző vita bontakozott ki az 1965. május 11-én tartott egyeztető tárgyaláson. A városi pártbizottság képviselője a magánérc dúsító zagytéri elhelyezése mellett kardoskodott, annak ellenére, hogy a védő- távolságok nem voltak tarthatók, sem más üzemektől, sem a lakóterülettől. Az ércdúsító zagytéri megépítéséhez népgazdasági érdek fűződik, mondta, és követelte a többi üzem kitelepítését. A KÖJÁLL képviselője erre így replikáit: a lakosság védelme éppoly fontos, mint a népgazdaság érdeke. A politika végül meghajolt a szakmai érvek hatására. A dúsítót, a tervben a déli iparterületre, a szénosztályozó melletti területre telepítették. A déli iparterület és az északi lakóterület közötti kapcsolatot két út biztosította. Az egyik a Rákóczi utca, amelybe a szintbeli vasúti átjáró előtt csatlakozott a Gyár utca. Az út három vágányt keresztezett, melyet gyakran zárt le sorompó. A vasúti szintbeli kereszteződés külön színtűvé az erőműbe szenet szállító szalaghíd miatt nem volt átépíthető. Aluljáró építését, pedig a terepviszonyok nem engedték. A másik útvonal a Lenin út (a mai Csingeri út), amely külön szintben keresztezte a vasutat. A déli iparterület gyárainak összes vízigénye ekkor összesen 83.670 m3/ nap ipari víz volt. A hatalmas vízigény csak regionális rendszer révén volt kielégíthető. Az ipari szennyvizek kezelését az ipartelepeken belül javasolta a tervező megoldani. A program a felszíni vizek elvezetésével is foglalkozott. A város vízgyűjtő területe két befogadóhoz tartozott, a Széles-vízhez és a Torna-patakhoz. Az iparterületet a domboldalakról lezúduló csapadék vizektől övárokkal tervezte megvédeni. A terv hiányossága, hogy nem javasolt véderdőt sem az iparterület és Bódé, sem az iparterület és a Csikólegelő közé. 7. A Szőlőhegy részletes rendezési tervét 1965. évben készítette a Városépítési Tervező Vállalat. A területen korábban - a nevének megfelelően - az ajkai gazdák szőlőingatlanai feküdtek. A magánerős lakásépítés 152
