Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)
2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai
I A városépítés szakaszai véséből eredő potenciál kihasználatlan. A városrekonstrukció célja korszerű lakókörülmények létrehozása, és a hiányzó funkciók számára terület biztosítása. A rekonstrukció céljai között szerepel még az adott terület terhelésének, zsúfoltságának csökkentése. A laksűrűség csökkentése Ajkán nem volt meghatározó, mivel földszintes beépítésű avult városrészek felszámolásáról volt szó. A cél a városias, többszintes beépítés, nagyobb számú lakosság elhelyezése, valamint a központi területek beépítési intenzitásának a növelése volt. Ajka régi központi magja egy letűnt gazdálkodási rend, egy másfajta életmód szolgálatában született. Mire a városépítés elérte a régi hagyományos módon beépült, falusias településmagot, a régi gazdálkodásnak már csak nyomai maradtak. A háztáji gazdálkodás csupán kiegészítő tevékenységként funkcionált. A lakosság zöme az iparban kereste meg a kenyerét. A korábbi életforma természetszerűleg átalakult. Ennek ellenére a szanálás nem volt mentes konfliktusoktól. A város rekonstrukciója csak fokozatosan, sok kompromisszum árán történhetett meg. A régi falusias településmagot - a rendszerváltás idejére - hat épület kivételével lebontották. A hat épület közül három templom, kettő papiak, és egy iskola. A fokozatos átépítés miatt a belváros főbb úthálózati rendszere szinte érintetlen maradt. Megmaradt a Kossuth utca, a Petőfi utca, a Béke utca, a Lenin út, a Deák Ferenc utca, az Alkotmány utca és a Rákóczi utca részben módosult nyomvonalon, de eltűnt a Táncsics utca, a Sallai utca és a Vörös köz. A rekonstrukció végrehajtása, a blokkos építési mód rövid uralma után megjelent, magas fokon iparosított új technológia, a paneles építési mód alkalmazásával ment végbe. Gazdaság A hatvanas években Ajka iparszerkezetében továbbra is a nehézipar dominált. A második timföldgyár megépítésével megbomlott a korábbi iparszerkezet belső egyensúlya. Amíg az ötvenes években a szerves fejlődés politikaiintézményi feltételei, addig a hatvanas években a gazdasági feltételei szűntek meg. Ugyanakkor a diverzifikáció jelei mutatkoztak az évtized második felében, ami lehetővé tette a női munkaerő foglalkozatását. A folyamatok az egyes iparágak hatvanas évekbeli alakulásával szemléltethetők. 1. A szénbányászat fejlődése a hatvanas évek közepéig szinte töretlen. A növekedés üteme az évtized közepétől azonban jelentősen lecsökkent. A növekedés ütemének visszaesését egyrészt más energiaforrások megjelenése, másrészt a szén minőségének a csökkenése okozta. Ennek ellenére az ajkai szénmedence termelésének a csúcsára, az évtized végére ért el, 1970-ben 1.956 ezer tonna szenet bányásztak ki. A bányászok létszáma az 1960-as években érte el a legmagasabb értéket, 1964-ben 4.797 fő dolgozott az iparágban. A termelés és a létszámadatok ütemkülönbségében egyébként a technológiai fejlesztés hatása mutatkozik meg. 133
