Horváth László: A modernitás szorításában Ajka építéstörténete 1940-1990 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 35. (Veszprém, 2015)

2. Ajka építéstörténete - 2.2. A városépítés szakaszai

Ajka építéstörténete kifejlesztett megoldási módok közül - a funkcionális területi egységek elvét, a különböző közlekedési formák differenciálását. Még a lineáris konventrá- ció elve is megjelent az által, hogy egy-egy utcaszakaszra összpontosították a különféle üzleteket, és szolgáltatásokat. A lakótelepek alapvető szervezé­si elve a szomszédsági egységek elve volt. Az alapfokú közintézményeket gyalogos távolságra helyezték el, az autóforgalomtól mentes tömbbelsőkbe. A lakótelepek területe általában 20 hektár körüliek voltak. A község területén kialakított négy szomszédsági egység közül szigorúan véve csak az Erőmű­lakótelep elégítette ki a szomszédsági egység kritériumait, a MASZOBAL- lakótelep nem, mivel intézményrendszere hiányos volt. A régi Ajka terüle­tét magában foglaló szomszédsági egység inkább tervezés technikai egység volt, mint modern szomszédsági egység. A Szövetkezeti lakótelep és a csi­kólegelői beépítés a szomszédsági egység egyetlen elvét sem elégítette ki. „A szocreál lakótelepek makroszerkezetének két jellegzetes változata alakult ki. Az egyik merev, hangsúlyosan szimmetrikus kompozíciós rendszerű: a 'palotahom­lokzatok' között hosszú egyenes út vezet a település hangsúlyos részére... a másik fajtát... a törtvonalú utcák, aszimmetrikus terek, és oldottabb beépítés jellemzi."178 Ajkán mindkét változat megjelent, a település két klasszikusan szocreál la­kótelepén. Azonban érdekes kettőség fedezhető fel a kétféle stílus ajkai al­kalmazásában. Amíg az Erőmű-lakótelep utcahálózatát oldottabb, lágyabb nyomvonalvezetés jellemzi, addig épületei egy részét a szigorúbb szim­metrikus rendbe szervezték a Május 1. tér és a Móra Ferenc utca mentén. Ugyanakkor a MASZOBAL-lakótelep utcahálózata merev, ortogonális rend­ben szerkesztett, miközben épületei elhelyezésének kompozíciós rendjéből hiányzik a szimmetria. Amennyiben a városközpont átépítése az ötvenes években készült rendezési terv szerint történt volna meg, akkor arra a lá­gyabb útvonalvezetés lenne a jellemző. A hatvanas évek elején elvetették az addig uralkodó keretes beépítést, helyébe a párhuzamos sávos beépítés lé­pett. Meg kell jegyezni, hogy a korszakra a nagy mennyiségű tervmódosítás volt a jellemző, szinte nyomon követhetetlen a folyamat. Úgy tűnik, hogy a beépítési terveket folyamatosan igazították az aktuális elképzelésekhez. Az ötvenes évek ajkai lakótelepei emberi léptékű méreteikkel tűntek ki. A szocreál zárt utcaképet kívánt, ezt a keretes beépítés alkalmazásával érte el. A sarokszekció alkalmazása tette lehetővé a keretes beépítést. A sarok­szekció a lakás alaprajzai kialakítását körülményessé tette, ugyanakkor vé­dett belső udvarok kialakulását biztosította. A lakóépületek szintszámának háromban való maximalizálása, és az épülteknek a befejezettség érzetét nyújtó, magastetős kialakítása hangulatos kisvárosias karaktert kölcsönö­zött a lakótelepeknek. A kisvárosias lépték megfelel a város nagyságrendjé­nek. A főbb utakra tájolt épületek földszintjén különféle üzleteket és szolgál­178 Körner - Nagy, 2006.200 116

Next

/
Thumbnails
Contents