Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Számonkérés (ítéletek)
Számonkérés (ítéletek) ha az említett tanúk vallomása egyébként elfogadható is lenne. A népbíróság azonban a felmerült egyéb adatokra tekintettel ezeknek a tanúknak a vallomását nem találta olyanoknak, amelyeknek való volta minden vitán felül állónak lenne tekinthető. A tanúként kihallgatott dr. Bazsó Gábor, Jeney Rudolf, Kemenesi Imre és Molnár Sándor vallomásából“7 ugyanis nem csak az állapítható meg majdnem teljes bizonyossággal, hogy a cigányok kivégzésére irányuló végleges parancs nem Pintér József vádlottól származik, hanem egyben megállapítható az is, hogy az események nem egészen úgy folyhattak le, amint azt Lakatos Angéla és társai vallomásukban előadták.6“ Jeney Rudolf tanú ugyanis azt adta elő, hogy amikor Tóth Béla várpalotai nyilas községvezetőt gépkocsiján Veszprémbe vitte, Tóth Béla csak azt mondotta, hogy nem tud mit kezdeni a cigányokkal, de egyáltalán nem tett ekkor még említést a cigányok esetleges kivégzéséről is. Ugyancsak Jeney Rudolf tanú vallotta azt is, hogy Tóth Bélát a veszprémi (tehát nem a székesfehérvári) főispáni hivatalba vitte, és csak amikor onnan visszafelé haladtak Várpalotára egy Ács nevű nyilassal, hallott félfüllel olyasfélét, mintha ez az Ács nevű nyilas a cigányok kivégeztetésére akarná rábeszélni Tóth Bélát. Molnár Sándor tanú pedig azt adta elő vallomásában, hogy maga is szóba elegyedett a várpalotai nyilasház udvarán őrzés alatt állott cigányokkal, akik kérdésére elmondották, hogy Székesfehérvárról hozták őket és munkára fogják őket vinni. Jeney Rudolf és Molnár Sándor tanú vallomásából tehát megállapítható, hogy amikor a székesfehérvári cigányok Várpalotára megérkeztek, kivégzésükről még egyáltalán szó sem volt, mert nem tettek erről említést maguk a cigányok sem, de Tóth Béla községvezető sem emiatt ment be Veszprémbe utasítást kérni, hanem csak azért, mert az odahozott cigányokkal nem tudott mit kezdeni. Ebből pedig következik, hogy még kevésbé lehetett szó a cigányok kivégzéséről ezt megelőzően, tehát akkor, amikor Székesfehérváron első ízben gyűjtötték össze őket a csendőrök, de [főként] nem lehetett erről szó úgy, hogy tervezett kivégzésükről maguk a cigányok is tudomást szereztek volna. Nem felelhet meg tehát Lakatos Angéla tanúnak és társainak vallomása a valóságnak abban a részében, amely szerint ők már Székesfehérváron tudták, hogy milyen sors vár reájuk és hogy éppen ezért a vajda könyörgött is az életükért Pintér József vádlottnak, mert akkor Várpalotán sem azt mondották volna, hogy munkára szállítják őket valahova és Tóth Béla várpalotai nyilas községvezetőnek is a kivégzésre vonatkozó határozott rendelkezéssel adták volna át őrzésre a cigányokat. De hogy Pintér József vádlott jelenléte alkalmával szóba sem kerülhetett a cigányok kivégzése, vagy legalábbis a cigányok semmi esetre sem tudhatták ak- * * ÁBTL 3.1.9.-V-128404/a, 238/1-239., 246-247/1. ÁBTL 3.1.9.-V-128404/a, 241-248. 247
