Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - A székesfehérvári nyilasok tevékenysége
II. Forrásközlések mert ök gördítették az elhelyezésnél legtöbb akadályt, és sikerült is náluk eredményt elérni. A menekültek elszállásolása a körülményekhez képest kifogástalan volt, kosztjuk pedig kifejezetten jó. Ami az én elszállásolásomat illeti, Zircen két kis szobából állt a hivatali helyiségem, ebből az egyikben a tisztviselőim dolgoztak, a másikban, egy hat négyzetméteres kis odúban én dolgoztam, ennek berendezése egy íróasztal, két szék, egy vaságy volt, egy kis szekrénnyel. A vaságyat nem loptam, hanem a veszprémi polgármester engedélyével az ottani városházától, ahol szintén ezt használtam, hozattam el. A nagyteveli fejedelmi elszállásolás egy egyszerű sváb parasztházban volt, ahol egy szobában laktunk sógorommal négyen.307 Ebben a szobában tényleg őriztem napokig kereken 3 millió pengő ellátmányt, amit a győri Nemzeti Banktól vettem fel a város és vármegye részére. Ezt a 3 milliót én Gyökér, illetve Gyarmati polgármesternek adtam át. Más nagyobb ellátmány egyszer volt a kezemben, egy egymilliós összeg, amit Ausztriába vittem ki azzal, hogy ott majd a magyar kormánynak átadom. Ez a pénz még ma is megvan Ausztriában, Euratsfelden egy März nevű ottani szabómesternél vaskazettában. A belőle hiányzó mintegy 9.000 pengőről elszámolás van. Ami az egyéb élelmiszerkészletemet illeti, Veszprémben az ottani főispán közbenjárására kaptam egy sertésre vágási engedélyt, a nálam volt zsír- és húskészlet ebből az egy sertésből eredt, illetve a velem egy háztartásban volt sógorom részére levágott ugyancsak egy sertésből volt. Az tagadhatatlan, hogy a pincémben volt pár száz liter bor, amit Móron vásároltam a saját háztartásom részére, mert sokszor voltak vendégeim, akiket mint főispánnak illett megkínálnom. Én magam különben sohasem ittam bort amióta beteg voltam. Az igaz, hogy lovaim voltak, nem is hat, hanem tizenkettő, ezeket a Nyilaskeresztes Párttól vettem el, mert ezeket jogtalanul akarta a párt kivinni Németországba, fehérvári, illetőleg seregélyesi gazdákéi voltak, és az volt a célom, hogy amint lehet, visszaadom őket a tulajdonosaiknak, ami részben meg is történt. Az igaz, hogy egy ízben Nagytevelről Székesfehérvárra szánkóval jövet napokig utaztunk, elhoztam magammal a saját géppisztolyomat, amit még az orosz frontról hoztam, kézigránátom azonban sohasem volt, legfeljebb katonakoromban. Nem tudom, hogy Skorka Károlyt mi indíthatta arra, hogy ellenem ezekkel, aljas és alaptalan vádakkal lépjen fel. Barátok ugyan sosem voltunk, de tegező viszonyban voltunk, és neki hozzám, mint főispánhoz is a nap bármely szaká- 367 367 Pintér Józsefék Székesfehérvár szovjet megszállása után Nagytevelre költöztek át. ÁBTL 3.1.9.-V-128404/a, 181/1. 88
