Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk
II. Forrásközlések a városnak a túlsó felin, a Budai útig minden mellékutcát lezártak a németek géppuskákkal meg aknavetőkkel, és elindították... Mitőlünk, a mi udvarunkban, széles kertünkbe volt 5 darab királytigris tank. Azok is ott voltak mind. Mentek be, amilyen széles volt az utca, olyan szélesen mentek a tankok, és tiporták össze az embereket. Volt, ahol méter magasan voltak a hullák, Fehérváron, oroszok. Január 23-án. És ekkor magyar huszárok voltak a Peremartontól Csőrig, Csór-Nádasdladányig, meg három huszár szakasz, magyar, sárbogárdi gyerekek védték a frontot. A mi istállónk tele volt huszárlovakkal. Egy hónapig nem vették le a nyerget a lovakról, csak megengedték a szíjat, hazajöttek, ettek, őrség volt, és mentek. Én a bátyámmal körösztül voltam a fronton. Átmentünk a fronton, lementünk Sárszentmihályra, mi, a két hülye gyerek, ugye. Elmentünk Sárszentmihályra gyalog a réteken keresztül. Láttunk orosz katonát közelről, messziről, nem szólt nekünk senki, nem is lőttek ránk. Itt szédölgött egy orosz, ott szédölgött egy orosz, ugye a csőri állomás, a csór-nádasdladányi vasútállomás az oroszoké volt, följebb ötszáz méterrel a Nádasdiéknak a pusztájukba meg németek voltak. De olyan békés egy hónap, körülbelül három hét tellett el. Azt akkor a magyar huszárok megpakolták a kocsikat pálinkával meg borral, civil ruhában lementek Nádasdladányba, és a kocsmaudvaron elkezdték mérni a pálinkát meg a bort. És ahogy itta az orosz a pálinkát vagy a bort, úgy szúrták bele a szuronyt. Úgy, hogy kitakarították, ez a hatvan magyar huszár kitakarította Berhidától ezt a területet, egészen Sárszentmihályig. És akkor utána hozták el a fehérvári cigányokat. Fehérvári cigányokat Palotára, - ha elhozták. Én azt csak hallomásból tudom, hogy voltak. Én csak a palotaiakról tudok, arról a konkrét esetről, ami valamikor január végén, utolsó napjaiba, vagy február első napjaiba történt. Mikor összeszedték őket. Jöttünk vissza a nagynénémtől Sár- szentmihályról, aztán a réten fogtunk egy lovat bátyámmal, aztán haza vezettük. Az orosz katona látta, hogy vezetjük haza a lovat, de rá se hederített. Ott fütyö- részett az egyik kukorica boksa mellett. VH: És az Ősiben, hát, csórézó cigányoknak az összeszedése hogy függött össze a székesfehérvári cigányoknak az ide hozásával? Ez két ügylet volt. Nem tudom, hogy miért hozták a fehérváriakat ide. Az biztos, hogy csúnya munkát végeztek, mert minálunk a második fehérvári... mert Fehérvár háromszor cserélt gazdát. December 10-e körül, akkor január 23-án, aztán meg március első napjaiban. Februárban, mikor másodszor bementek Fehérvárra az oroszok, akkor menekültek, és egy család, egy fehérvári család nálunk volt, mert mi nem voltunk otthon. Édesapám volt otthon a lakásnál, mi fönn voltunk a tanyán, Felsőpusztán, de úgy haza mentünk hetente egyszer vagy kétszer, mit tudom én hogyan, milyen sűrűén, de gyakran nem mentünk haza a bátyámmal. Ott laktak a Zimmermannék, úgy hívták őket, és a Kati leány, Zimmermann Kati olyan 19 éves volt. Én akkor 14, igen. És hallottam, ahogy elmesélte, hogy őt hogyan erőszakolta meg tizenkét orosz. Tizenkét orosz! A 308
