Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk
II. Forrásközlések bázások, mi bányászkolóniában az Alsóinkámban laktunk,... fenn a Sintér- hegyen nagyon sok szilva, szilvafa volt telepítve, és ott volt egy bányászkolónia, amit Szilvás majornak neveztek. Na, lényeg az, hogy itt körülbelül 20-25 méter vastag agyagréteg volt, és ugye amint azt lebányászták, elég meredek volt, és hát ott nagyon alkalmas volt arra, hogy óvóhely legyen építve. Ugye, hát a bányászok között sok volt a vájár, a bányában dolgozó csillés, nekiálltunk ásni, de aztán kiderült, hogy jó lenne azt biztosítani is azért, nem lehet egyszerűen, habár elég állékony az agyag, de ugye megszárad, akkor elkezd potyogni, és esetleg beomlik. Na, és ez a Friedrich az összekötetésük, ismeretségük révén elintézte, hogy a bánya adott hozzá biztosítófát. Mert ő volt annak idején a fatelepnek, meg ennek a részlegnek a vezetője, és módjában volt ezt elintézni. Na, most ennek következtében természetesen az óvóhelybe, amelyikben ilyen kis fülkék voltak kialakítva családonként, fekvőhelyekkel, tehát több napra is. Hát, például a háború, amíg áthaladt a front Várpalotán, majdnem az egész Inkám oda vonult be védelembe, és így a Friedrich-család is, amikor légiriadó volt, akkor szépen összepakoltak. Akkor lent laktak a Kossuth utcán, följöttek, azt ott voltak nálunk, aztán mikor már arra került a sor, hogy óvóhelyre kell menni, ugye mert először valami berepülési veszélyt jeleztek, akkor még nem voltak itt a repülők, aztán utána meg volt a riadó, akkor velünk együtt bevonultak ebbe az óvóhelybe. Na, az a lényeg, hogy... Ugye, azzal kezdtem, hogy ez a hungarista mozgalomnak volt egy vezetőségi tagja, és a jó barátság, ismeretség révén elárulta nekem... az apámnak szólt, hogy bújtassa el a fiát, a Jóskát, ugye én voltam, mert holnap elkezdik összeszedni a 15-16-17 éves fiatalokat, és viszik nyugatra, mert akkor már itt volt... Fehérvárt akkor már az oroszok elfoglalták, itt volt Ősiben a front, már azt hiszem, azt is elfoglalták. Na hát, ennek következtében ugye, így gyorsan akit tudtam, értesítettem barátokat. Csonka Gyuszit, Sági Ferit, nyolcan-tízen szépen lementünk a bányába, levittek bennünket, mert az egyik nagybátyám meg ott volt aknagépész, és akkor... Elég sokan voltak akkor már a bányába letelepülve. Mert ott is ilyen óvóhely- szerűséget alakítottak ki. így aztán, mikor a nyilasok elkezdték összeszedni, mi ebből a szórásból kiestünk, így aztán engem nem, meg a barátaimat nem vitték el nyugatra. Nem tudták elvinni. Habár le, a bányába is lejöttek a nyilasok, de az öreg bányászok megmutatták, hogy merre bújjunk el, egy régi elhagyott tárnába, oda elmentünk, oda aztán már nem mertek utánunk jönni a nyilasok. Na, így úsztuk meg mi, és jó néhány barátom, akiket említettem, hogy nem kerültünk nyugatra, illetve nem kerültünk hadifogságba. Hát, a frontot, azt ebbe az említett óvóhelybe vészeltük át, mikor... Beköltözött majdnem minden in- kámi család ebbe az óvóhelybe, és ott voltunk napokig. Hát, ott éltük át azt, hogy megérkeztek az oroszok. [...] Olyan 1944 szeptemberében én még el... Gimnáziumba jártam Székesfehérvárra, és még szeptemberben megkezdtük az iskolai évet. És hát, Fehérváron lak290
