Harmat József: Roma holokauszt a Grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése várpalotán 1945-ben - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 34. (Veszprém, 2015)
II. Forrásközlések - Visszaemlékezés, interjúk
Visszaemlékezések, interjúk rálőttek. Én nagyot sikítottam, akkor a nyilas azt mondta, melyik sikoltott? Melyik volt az? Gyerünk csak, ide vele! És akkor elszaladtam, szaladtam egész hazáig. (Az interjút készítette: Márványi S. György.) Forrás: MÁRVÁNYI S. György (1975): Víz alatt, föld alatt. In: Élet és irodalom. 1975. 43. sz. p. 4. (Ua. In: BERNATH Gábor (szert) (2000): Porrajmos. E Roma seron, kon perdal zhuvinde. — Roma Holokauszt túlélők emlékeznek. - Recollecionts of Roma Holocaust survivers. (Szert Bernáth Gábor.) Bp. Roma Sajtóközpont. /Roma Sajtóközpont könyvek, •?•/, p. 135-136.) 87. Puskás Imre visszaemlékezése a cigányok Mátyás-várnál történt kivégzésére Szörnyű, hófúvásokkal teli január vége után (erre azért emlékezem olyan jól, mert január végén a fél várost kivezényelték a 8. számú főútra havat lapátolni, köztük a családomat is) február elején hirtelen megindult az olvadás és minden csupa latyak lett. Egyik nap (talán 5-én vagy 6-án, már nem is tudom pontosan) beszaladt hozzánk a szomszéd barátom, hogy a fegyveres csendőrök kísérnek öt cigány férfit a Táncsics utcán a vár felé. Nekem sem kellett több, gyorsan felvettem a kabátomat és irány a megadott cél felé. Természetesen a másik oldal felől nyargaltunk, ahol ma az OTP van. A bokrok mögött foglaltunk figyelő- állást. Pár percen belül meg is érkeztek a csendőrök a foglyokkal. Nyomorúságos alakok voltak, rongyosak és soványak. Ami engem megragadott, a halálsápadt arcuk. Ezt nem felejtem el soha, amíg élek. Két csendőr a falhoz kísérte őket, a hátuk mögött felsorakozott vagy tíz csendőr és az egyik tiszthelyettes vezényszavára tüzet nyitottak a szerencsétlenekre. Rögtön meghaltak. Moccanni sem mertünk az ijedségtől. Azt még láttam, hogy az egyik csendőr valami kartonpapírt tett a halottakra, később ezt megnéztük az volt ráírva, hogy „így jár minden hazaáruló”. Másnap megtudtam, hogy a Grábler-tónál is agyon lőttek vagy száz cigányt. Ezt már nem mentem el megnézni. Elegem volt a látottakból és nem kívántam újabb halottakat látni. Nagyon sokára tudtam kiheverni ezt az iszonyú élményt. Tíz éves gyerekként rádöbbentem, hogy ebben a helyzetben bárkit megölhetnek azok, akiknek fegyver van a kezében. Hogy a témánál maradjunk, ugyancsak 1945. február első napjaiban (a pontos időpontra nem emlékszem) Kovács Jánost, Balassa Istvánt és feleségét a németek agyonlőtték, mert nem voltak hajlandók önként átadni a hízott disznókat a német hadseregnek. Azt hiszem, ehhez már nem kell különösebb magyarázat. Forrás: URY János (2000): Cigány holocaust Várpalotán. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok, 19. Kiad. a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület. Veszprém, p. 180-181. 285
