Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Mihalik Béla Vilmos: Katolikus megújulás a Jászságban (1687–1746)
Katolikus megújulás a Jászságban (1687-1746) lentés alapján Jászdózsán is önálló plébániát szerveztek, ekkor már csak Mihálytelek és Jászladány volt leányegyház. Kyau jelentéséből is kitűnik, hogy a Német Lovagrend mint földesúr támogatta a plébániahálózat bővítését. Jászmihályteleknél a landkomtur feljegyezte, hogy a helybéliek rajta keresztül kérték Franz Ludwig von Pfalz-Neuburg német lovagrendi nagymester segítségét önálló plébánia alapításához.8 Jászdózsa is 1704-ben, tehát egy évvel Kageneck vizitációja után nyert plébániai rangot. 1734-ben alakult meg a jászladányi és végül 1742-ben a mihálytelki plébánia, így 1746-ra mindegyik jászsági település önálló plébániával rendelkezett - a református lakosságú Jászkisér kivételével. Történt kísérlet plébánia alapítására Jászkíséren is, ez azonban szükségszerűen vezetett felekezeti konfliktusokhoz. Felekezeti ellentétek A17. század folyamán számos jászsági településen éltek elszórtan reformátusok, evangélikusok. A jászfényszarui református közösség templomára 1643-ban Nagykőrös mezővárosa 43 dénárt adott, azonban a század végére a gyülekezet elenyészett, teljesen eltűnt.9 Alighanem a század második felének háborús viszonyai közepette tűnt el a gyülekezet Fényszaruról, mindenesetre a 17-18. század fordulójáról ismert jászsági leírások egyike sem említi már. A jászberényi református gyülekezet mindig kisebbséget képezett a város katolikus lakossága mellett, ám egy markáns, jól körülhatárolható közösséget alkottak. Talán ezért sem véletlen, hogy a Jászság központi településén élő protestánsok ellen történt meg az első fellépés még a 17. században, pár esztendővel a törökök Jászságból történő kiűzését követően. A jászberényi reformátusok templomát 1689-ben Esterházy Pál nádor jóváhagyásával lerombolták, a harangokat pedig a budai jezsuita templomba szállították át. Csak a fa harangtorony maradt meg, amelyet 1703-ban Kageneck német lovagrendi landkomtur is megemlített leírásában.10 Bár a református vallásgyakorlatot is betiltották, azonban ez nem valósult meg. Az 1690-es években végig volt református iskolamester a faluban, ahogy 1702-ben a Német Lovagrend beiktatásakor is. A reformátusok vallásukat egy magánházban összegyűlve gyakorolták, a mesternek pedig egy kis házat emeltek. A helyzet érdekessége, hogy ezek a mesterek jóban voltak a plébánosokkal, együtt ebédeltek a plébánián, se a katolikus egyház, se 8 Cseh (2004) 269-271. 9 Földváry (1898) I. 196. 10 Földváry (1898) I. 226-227.; DOZA U155/3. föl. 149v. 97
