Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád sem a szabadon bocsátás formájában nem rendeződött, hiszen egy részük már 1760 óta fogságban van, és embertelen dolog életfogytig fogva tartani őket. Kárhoztatható a római katolikus egyháziak túlzott buzgalma (unbescheidene eyfer), a katolikusok és a protestánsok irigysége egyaránt. Stupan vádjai a lehető legsúlyosabban kopognak: protestánsokat és katolikusokat egyaránt megszégyenítenék ezeknek az embereknek a jó erkölcsei, és valójában ezért van velük szemben ez a hatalmas elutasítás. A protestánsok (sic!) legalább annyira eltávolodtak az ágostai hitvallásuktól, mint ezek az emberek, akiket össze-vissza keverve hol herrenhutiaknak, hol újrakeresztelőknek, hol Morva Testvéreknek neveznek, ilyen jogon az összes akatolikust ki kellene űzni. Löhr államtanácsos csatlakozott Stupan véleményéhez, Gebier teljesen ártatlanoknak tartotta őket, és hangsúlyozta, hogy még táplálásuk költségeit sem kell tőlük levonni. Binder államtanácsos bátortalanul megjegyezte, hogy az őskeresztényeket is különböző bűnökkel vádolták a pogányok. Hatzfeld államminiszter vótumában kifejtette, hogy nagy különbség van a Morva Testvérek és a herrenhutiak között. Míg előbbiek egyszerű pietisták, utóbbiaknak állítólag van egy olyan törvényük, mely értelmében minden egyházi joghatóság alól kivonják magukat. így külön testet (abgesonderten Körper) képeznek, ezért nagyon kevés helyen is tűrik meg őket.91 Mária Terézia alapvetően Hatzfeld szellemében döntött. Az 1772. március 28-i rezolúció értelmében minden további nélkül el kell távolítani őket az országból. A kiűzendő anabaptisták magukkal vihették javaikat, amelyből nem vontak le semmit, mert az ellátásukra fordított költségeket a kincstárból fedezték. Hátrahagyott javaikat ugyanilyen módon ki kell szolgáltatni azoknak a szektásoknak is, akik a letartóztatástól való félelmükben menekültek el, ha jelentkeznek értük. Csak azokat a javakat lehetett háramlási jogon (titulo Caducitatis) bevonni, amelyekért tulajdonosaik már nem jelentkeznek.92 Az unitáriusok kapcsán felmerült káromláskérdés később a központi állam- igazgatásban két másik kérdéssel, az aposztáziaüggyel és a katolikusok elleni tettleges és dogmatikai támadásokkal is összefüggésbe került. A felmerült újabb és újabb esetek nyomán a vallási vétségek jogi fóruma egyértelműen a Guber- nium lett, amely jogi retorzióit a katolikus vallás érdekében alkalmazhatta. Ez a gyakorlat már korábban is működött, de igen nagy bizonytalanságok voltak benne, és minden felmerülő újabb ügyfajtában külön uralkodói rendelkezést kértek rá, a főkormányszék nem katolikus tanácsosai ugyanis egyértelműen lát91 Klíma (1942) 135-136. A ÖStA HHStA StRA 640/l772-re hivatkozással. 92 ÖStA HHStA StRP 640/1772 az erdélyi Vallási Ügyosztály február 19-i jegyzőkönyve cirk. március 10-én, exp. Március 28-án. Különösen az elhunyt Antalffy erdélyi püspök hagyatékügyéről. Resolutio ad Puncto 3tio. Miskolczy (1914) 58. Szintén idézi az iratot MNL OL B2 AG 1772:524. sz. alatt. 80
