Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750-es 1760-as években akiknél a Római levél 9. része alapján remélhető a megtérés. 3.) Figyelmeztette az uralkodónőt, hogy trónra lépésekor Erdély törvényei alapján e vallás tiszteletben tartására is esküt tett. 4.) Bajtay az unitáriusok javára írta, hogy békések, csendes viselkedésűek, és [az anabaptistákkal ellentétben] nem törekszenek a térítésre, vagyis a római katolikus vallásra nem veszélyesek. Az erdélyi püspök a következő eszközöket tartaná célravezetőknek az unitáriusok missziójával kapcsolatban: 1.) Az uralkodónő tartsa fenn magának a szuperintendenseken kívül a papok és tanítók megerősítésének jogát is. így itt-ott talán sikerül vezetőiket katolikusokkal helyettesíteni. 2.) Nyilvános hivatalt senki se viselhessen közülük. 3.) A káromlást büntesse a felség a templom és javainak elkobzásával, mint tette azt 1751-ben, amikor a szentrontásiak pipafüst mellett hordozták meg a szentséget, hogy a katolikusokat kigúnyolják, és a Gubernium ezt a bűnt a templom elkobzásával torolta meg. 4.) Tudós misszionáriusokat kellene közéjük küldeni. Bajtay ugyanezeket az elveket fejtegette a Kancellária útján felküldött jelentésében is, azzal a kiegészítéssel, hogy itt még a katolikus iskolák szaporítását is kívánta. Bajtay előterjesztését a bécsi udvari elit is úgy értékelte, hogy annak lényege, hogy az unitáriusok alkalmas alanyai lehetnek a katolikus missziónak. A két unitáriusokkal kapcsolatos előterjesztését az anabaptistákra tett megjegyzésével együtt Mária Terézia a legfelső szintű birodalmi belpolitikai koordinációs szervben, az Államtanácsban is elővetette. Borié államtanácsos Bajtay előterjesztését bíráló megjegyzése arra vonatkozólag, hogy templomuk elvétele esetén az unitáriusoknak még mindig joguk van magánházaknál összegyűlni, szabad vallásgyakorlatukat ismerte el. Mindezekkel a javaslatokkal Borié államtanácsos vallási, alkotmányos és pragmatikus szempontok alapján a püspöknél is határozottabban javasolta az unitárius vallásnak a „tűrt” kategóriában való megtartását. Az uralkodói döntés Bajtay felterjesztése alapján elrendelte az unitáriusoknak a hivatalokból való kizárását, és a püspöktől részletesebb tervezetet kért a missziósügy rendezésére. További vizsgálatokra vár, történt-e 1763 januárjában uralkodói rendelkezés a káromlások szigorúbb megbüntetésére.76 1763 januárjában született a fenti döntés az unitárius misszió megindításáról, 1761—1762-től pedig már érvényesült a törekvés, hogy missziós állomások fontos központjait hozzák létre a szász városokban. Az egyik ilyen kihelyezett jezsuita, Christoph Weisz77nagysinki misszionárius 1762 vagy 1763júniusábanjelentette,78 hogy az anabaptistáknak nem használ se szép szó, se fenyegetés. Leghelyesebbnek tartaná, ha gyermekeiket elvennék, és katolikus vallásban nevelnék.79 Weisz 76 Miskolczy (1914) 53-54. 77 Neve „Weiß” alakban is előfordul. 78 Borié államtanácsos az ügy júniusi tárgyalásai során idézte Weisz páter javaslatait. 79 Miskolczy (1914) 55. 77
