Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád Udvarhely. Az úgynevezett missziók nem érték el a rezidencia nagyságát, tehát nyolc főnél kevesebb rendtag lakott bennük.55 De miért ment át a rezidencia és a misszió jezsuita terminológiája más szerzetesrendekre is az államigazgatási iratokban? A rezidencia és a misszió fogalma az államigazgatási iratokban azért mosódott egymásba, mert az 1761-ben Erdélyben is bevezetett állami misszióspolitika itt is olyan kisebb, de mégis meghatározó karakterrel rendelkező szerzetesi intézményeket keresett, amelyeket hatékonyan foghatott be a térítő munkába is. Úgy tűnik, hagyományaiknál, tevékenységi körüknél és szervezetüknél fogva a jezsuiták mellett a ferencesek, a minoriták és a piaristák bizonyultak ilyeneknek (míg az Erdélyben szintén jelen lévő trinitáriusok és pálosok nem). Az előbbi szerzetesrendekre alkalmazott jezsuita tipizálást megkönnyítette, hogy a jezsuita rend szervezetében is voltak a koldulórendekkel rokonítható vonások. 1.) A jezsuita rendszer alapjaiul szolgáló professzusházak nem rendelkeztek szilárd anyagi alappal és biztos jövedelemmel. A rezidenciák jövedelmei valószínűleg nem voltak elegendőek az itt tevékenykedő szerzetesek eltartására, így ezeket más (szerzetesrendbéli vagy állami) forrásokból ki kellett egészíteni. Ezek lehettek azok, amelyekről az 1773. áprilisi vallásügyi tárgyalás azt mondja, hogy a 4000 forintos tőkefélretét feloldásával a kamara (das Camerale) is némiképpen megszabadulna azoktól a hozzájárulásoktól, amelyeket az elmúlt évben néhány szerzetes (Ordensgeistliche) kért - abból a célból, hogy helyreállítsák régi, romladozó templomaikat -, mivel ebből a növekményből lehetne azoknak némi hozzájárulást folyósítani, akik semmilyen más alapítvánnyal (Fundum) nem rendelkeznek.56 Az Erdélyi Udvari Kancellária három, 1763-ban indult építkezésre utalt: a körösbányai ferences és a brassói jezsuita templomok felépítésére illetve barokk átépítésére,57 valamint a szebeni orsolyiták templomának kibővítésére és zárdájuk kialakítására.58 Ez utóbbi két építkezés 1772-ben fejeződött be. 2.) Másrészt valószínűleg ezek a szerzetek is ismerték és alkalmazták az életközösség és a missziói gyakorlat összeegyeztetésére leginkább megfelelő négy és nyolcfős létszámot, és ezen kívül rendelkeztek olyan testvéri réteggel, akikkel ezt a létszámot kiegészítve lehetővé tették, hogy felszentelt szerzetes papjaik az egyedül is végezhető min55 Lásd a Magyar Katolikus Lexikon megfelelő szócikkeit a IX. (Meszr-Olt) és a XI. (Pob-Sep) köteteiben. 56 MNL OL B2 AG 1591:1773 d., irat No 3. Lásd korábban. 57 Lásd Léstyán (2000) II. 167. (Körösbánya); I. 26. (Brassó) 58 ÖStA HHStA StRP 4120/1771. az Udvari Kamara november 23-i előterjesztése, [hogy] a szebeni orsolyitáknak a 40 ezer forint tőkére legkegyelmesebben elhatározott alapító levél [értelmében milyen intézkedések] adattak ki, cirk.: december 6, exp.: december 7.; HHStA StRP 1800/1773. az Erdélyi Vallási Consessus augusztus 6-i előterjesztése, cirk.: augusztus 12., exp.: augusztus 13. 72
