Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750-es 1760-as években szakára visszatekintve úgy fogalmaz, hogy a katolikus vallásnak sokkal kevesebb félnivalója van a nem unitus görögöktől (értsd: vallásúaktól), mint a lutheránusoktól és a kálvinistáktól, valamint hogy mindössze a görögkeletiek nagy tömegeinek köszönhető, hogy a katolikus vallás Magyarországon az el- nyomottságnak még abba az állapotába sem került, mint amit Erdélyben a fejedelemség időszakában kellett elszenvednie.26 Ezzel a történeti érvvel az osztrák alkancellár a görögkeletiekkel szemben gyakorolt türelmi politika lét- jogosultságát kívánta alátámasztani. De mit is kell az erdélyi katolicizmus elnyomott állapotán értetünk? Az Erdélyi Fejedelemség kialakulásától kezdve állandó fenyegetettségben létezett, amelyben szükség volt a rendelkezésre álló erőforrások maximális kihasználására, ami szükségessé tette a vallási ellentétek minimálisra csökkentését. Ezt szolgálta a folyamatosan kialakuló bevett és tűrt vallások rendszere. A bevett vallások közismerten a római katolikus, evangélikus, református, unitárius, a tűrtek a szombatosok, az alvinci anabaptista közösség és az erdélyi románság görög szertartású keleti egyháza. A két kategória között az alapvető különbség a közjogi helyzetben volt. Míg egy bevett vallás (religo recepta) alkotmányos, törvényi garanciákkal bírt, egy tűrt vallás (religio tolerata) ilyen súlyú garanciákkal nem rendelkezett, léte az állam szempontjából vett hasznosságon alapult, gyakorlatát megtűrték, de ezt igazából időleges, átmeneti helyzetnek tekintették. Szükséges ugyanakkor azt is leszögeznünk, hogy a bevett vallások rendszere sem jelentett e vallások közötti valódi vallásegyenlőséget. A fejedelmi időkben különösen a római katolikusokat és az unitáriusokat érte számos hátrányos megkülönböztetés. 1588-ban csak a három vallás jogait iktatták törvénybe, a katolikus vallásgyakorlatot korlátozták, szabad gyakorlatát csak Csíkban hagyták meg, ahová nem tört be a reformáció.27 Az úgynevezett katolikusellenes törvények nem engedtek püspököt Erdélybe, a jezsuitákat kitiltották az országból, bizonyos helyeken pedig, például a legfontosabb véghelynek számító Váradon meg is tiltották a katolikus vallás gyakorlatát.28 Az uralomváltás 1686 és 1699 közötti időszakában, a törökellenes háború során Erdély helyzete gyökeresen megváltozott. 1690-1691-ben a Habsburg császár, I. Lipót híres okiratával, a Diploma Leopoldinummal szabályozta Erdély közjogi viszonyait. A Diploma Leopoldinumot 1691-ben a rendek is elfogadták, s ez másfél évszázadra az Ausztriai Házhoz kötötte Erdélyt. Ettől kezdve a politi26 I. Tóth (1946) 199. „... die katholische Religion von den nichtunirten Griechen bei weitem nicht so viel, als von den Lutheranern und Calvinisten zu befürchten habe...’’; „Man hat glaublich in Gegentheil ihrer grossen Menge zu zuschreiben, dass die katholische Religion in Ungarn nicht gänzlich, oder doch so, wie in Siebenbürgen, unter den daselbst erwählten Fürsten unterdrückt worden." - idézi I. Tóth (1946) 400. 27 Trócsányi (1988b) 94. 28 Endes (1935) 250. 65
