Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében
Szilágyi-Kősa Anikó Az ábrából kitűnik, hogy a katolikus fiúgyermekek közel egyharmada a keresztapja nevét kapta, egyharmadánál a naptárban közeli névnap határozta meg a névválasztást, és csak egytizede kapta édesapja nevét. A hagiologikus (szentek utáni) névadás tehát hangsúlyosan jelen volt a névadási gyakorlatban, és szembeötlő a keresztszülők különleges pozíciója is - a katolikus (német) közösségekben szoros rokoni köteléknek számított a komaság. A gyermekek mintegy negyede „szabadon” választott keresztnevet kapott, ide számíthatnak az - anyakönyv adataiból nem szembetűnő - egyéb névválasztási motivációk is. A magas névgyakoriságra jellemző, hogy a fiúk 2%-a azt a keresztnevet kapta, amelyiket apja és keresztapja is viselt. A lányok esetében még kevésbé volt jellemző a szülő nevének továbbörökítése (6%), a lányok 16%-ának nevét befolyásolta valamely „naptári” szent tisztelete, és mintegy harmadának (28%) szabadon választottak nevet. Mivel a katolikus anyakönyvekben hangsúlyosan szerepel a keresztszülői szerep, a lányoknál is követhető, hogy a keresztanya nevének továbbhagyományozása mennyire volt jellemző - ez ugyanakkor a vizsgált református anyakönyvekből nem derül ki, hiszen ott a keresztanyák neve nincs följegyezve. A keresztanya nevének továbbörökítése a katolikus lányok névadásának 40%-át határozta meg, ez a korabeli családok nagyságát, illetve az átlagos gyermekszámot figyelembe véve csakis úgy volt kivitelezhető, ha szülők minden gyermek estében más keresztszülőt választottak.21 A katolikus lányok kettős keresztneve a lányok 2%-ánál az anya és a keresztanya nevéből „tevődött össze”. 7. ábra: Néwálasztási motiváció a balatonfüredi református fiúknál 21 Vö. Dávid (1973). 292
