Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében

Szilágyi-Kósa Anikó

Az ábrákon jól látható, hogy a betelepítés utáni fél évszázadban a katolikusok által használt névanyag jelentősen „elszíntelenedett”, az átlagos névterheltség megnőtt, és meghaladta a kezdetben kevesebb nevet használó reformátusok adatait. Az átlagos névterheltség ugyanakkor a század folyamán mindkét közösségben nagyon magas volt, ami azt jelenti, hogy a névadók viszonylag szűk névanyagból, meglehetősen sok társadalmi, családi, vagyis közösségi kötöttséget figyelembe véve választottak nevet megkeresztelt gyermekeiknek.

4. ábra: Kettős keresztnevek a németbarnagi katolikus gyermekek körében

A református anyakönyv feldolgozott részében nem volt olyan bejegyzés, ahol a megkeresztelt gyermek kettős keresztnevet viselt volna. Ezzel szemben a katolikus gyermekek (különösen a 18. század első felében) nagyon gyakran kaptak két keresztnevet: a lányoknak több, mint 60%-a! Ezt a jelenséget a névtani szakirodalom jellemzően „német” (illetve később katolikus) vonásnak tartja, amelyet az ábra szerint a telepes katolikusok egy fél évszázad elteltével nagyrészt elhagytak.20

Az anyakönyvek adataiból arra is lehet következtetni, hogy a megkeresztelt gyermekek milyen motivációval kapták keresztnevüket: az azonos nemű szülők, esetleg keresztszülők nevét kapták-e, a születésük, illetve keresztelésük napjához közel eső névnap határozta meg a névválasztást, vagy minden kötöttségtől

20 A kettős keresztnevek a későbbiekben már szinte csak az Anna és a Mária kombinációjára korlátozódtak, hiszen a Mária név önmagában ekkor még - tabukét kezelve - a katolikusok között sem volt használatos. Vö. Hajdú (2003) 401.

290