Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Szilágyi-Kása Anikó: Nomen est omen (?) Felekezeti névadás a 18. századi Veszprém megyében

Nomen est omen (?)

A reformáció, illetve a protestáns felekezetek terjedésével Magyarországon is megfigyelhető volt a felekezetek névadásának divergens fejlődése. A katolikus névhasználatot a viszonylagos állandóság, változatlanság és (főként a férfinevek körében) a gazdagság jellemezte, a választott névanyagban erős volt az anyakönyvezés nyelvének hatása. A református névadásban ezzel szemben jobban érvényesült a földrajzi elkülönülés elve, hiszen a református vidékek egymástól távolabb is lehettek, és nem állt fölöttük „központosító” egyházi hatalom.

A 18. században leggyakoribb női neveket bemutató térkép tehát akár vallásföldrajzi térképként is értelmezhető: a rekatolizált észak-dunántúli területeken a Magdolna, Terézia, Rozália gyakorisága figyelhető meg, míg a református alföldi és északkelet-magyarországi vidékeken ótestamentumi (Éva, Judit, Sára) és a reformáció által felszínre hozott nevek (Klára, Krisztina) voltak jellemzőek A névadás egyéb vallási-felekezeti meghatározottságáról további különböző tanulmányokból is tájékozódhatunk.15

4. A KUTATÁSRÓL

4.1. Az adatgyűjtés

A névadás Veszprém megyei felekezeti különbségeinek bemutatásához a németbarnagi (ma: barnagi) katolikus, illetve a balatonfüredi református közösség 18. századi keresztelési anyakönyveit hívtam segítségül. A Dunántúl török háborúk idején elnéptelenedett területein a 18. század folyamán jelentős számú (katolikus) német népesség telepedett meg, akik több helyen a fennmaradt vagy újratelepült református magyar közösségek közvetlen szomszédságában éltek. A felekezeti különbségek tehát gyakran (de nem minden esetben) takartak nyelvi különbséget is, korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a felekezeti különbözőségek élesebb választóvonalat húztak a közösségek közé, mint a nyelviek.16

Barnag a Balaton-felvidék keleti peremén, a Vázsonyi-fennsík és a Pécselyi- medence találkozásánál fekvő kis település. A középkori (már 1082-ben) említett Barnag helyén a 18. század első évtizedeiben jött létre egy új település, amelynek lakói a „magyar nevű” református jobbágyok mellett a földbirtokos Zichy család által 1714-ben letelepített katolikus német családok voltak.17 A németbarnagi katolikus egyházközség az újraalapítástól kezdve (1732) a szomszédos vöröstói egyházközség fíliája volt. Padányi Biró Márton 1757. évi egyházlátogatásakor

15 B. Gergely (1999), Kecskés (2002).

16 Szilágyi (2006).

17 Boross-Madarász-Takács (2002) 203.

287