Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
A VESZPRÉMI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HELYNÖKEI 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT ebbe a lelkipásztorok plébániákra történő kinevezését,10 a plébániák területi ésszerűsítését, stb. -, a helynök önállóan szervezte. Lépéseiről azonban levelei útján folyamatosan tájékoztatta főpásztorát, aki szükség esetén korrigálta a helynök döntéseit. Ritkán, de fordított esetre is akad példa, amikor a főpásztor döntését a helynök nem hajtotta végre, hanem helyismerete birtokában felülbírálta azt.11 Jelentősebb ügyek felmerülése esetén a főpásztor és a helynök előzetesen egyeztethetett, álláspontjukat közösen alakították ki.12 A korszakban nyolc helynök tevékenykedett az egyházmegyében, Esterházy Imre helynökének személyére vonatkozóan azonban jelenleg nem rendelkezem információval, így elképzelhető, hogy számuk ennél — feltételezhetően eggyel — több volt.13 Valamennyi helynök a káptalan tagja volt, ami természetes is, hiszen ez biztosította a helynök számára a megfelelő jövedelmet és tekintélyt. A korszak helynökeinek kinevezésükkor birtokolt javadalmát, valamint helynökként történő előrelépését mutatja az alábbi táblázat. 10 Ez a kifejezés így félrevezető, de mindannak összefoglalására, ami teendő egy plébánia betöltésével kapcsolatosan felmerült, talán elfogadható. A korszakban szabadadományozású és kegyuraság (ius patronatus) alatt álló plébániák voltak. Az utóbbiak esetében a plébános kinevezésének folyamatát alapvetően a következő fázisokra bonthatjuk: Egy plébánia meg- üresedése esetén a főpásztor vagy helynöke egy lelkipásztort ajánlott a kegyúr figyelmébe (recommendatio), általában a kegyúr kérésére, amennyiben neki nem volt megfelelő jelöltje. Ezt követte a bemutatás (prcesentatio), amikor a kegyúr javaslatot tett a plébánia betöltésére a főpásztor felé. Amennyiben a javaslatot a főpásztor elfogadta, sor került az investitura kiadására, amely a korszakban a helynök feladata volt. Végül a területileg illetékes esperes ünnepi szentmise keretében beiktatta a kijelölt plébánost a javadalmába (installatio). 11 Dravec József helynök egy Bíró Mártonnak írott levelében említi, annak ellenére, hogy a főpásztor úgy határozott a minap Sümegen, hogy a két veszprémi káplán közül az egyik kerüljön az újonnan alapított pakodi plébániára, ő inkább a perkátai káplánt, Szabó Ferencet választotta ki és küldte a főpásztorhoz, hogy, ha a jelöltet ő is megfelelőnek találja, akkor Szabó kerüljön Pakodra plébánosnak. Indoklásképpen előadja, hogy a veszprémi plébános — aki egyben a szeminárium prefektusa is — jelezte, egy káplánnal nehezen látható el a plébánia. Dravec, aki korábban maga is volt veszprémi plébános, ezzel egyetértett. 1760. XI. 21.: VÉL 1.1.6. fasc. 3. no 113. Szabó Ferenc végül Lengyeltótiba került plébánosnak, de a főpásztor is engedett, s egyik veszprémi káplánt sem helyzete el a településről. 12 Bíró Márton helynök 1735. november 18. és 22. között Pápán tartózkodott a főpásztornál, ahol többek közt a felállítandó új plébániákkal kapcsolatban a Helytartótanácshoz felküldendő javaslatról tárgyaltak. Bíró Márton feljegyzése VÉL I.1.39.b. tom. 1. 88. Acsádi Helytartótanácsnak küldött levele, amelynek mellékleteként plébániaalapításra vonatkozó tervezetét elküldte, november 22-én kelt. MOL C 38 fasc. 54. no 1. 292r-293v., a melléklet uo. 278r-290v. Az ügy annyiban speciális, hogy, mivel plébániaalapításról volt szó, Bíró Márton egyúttal a káptalant is képviselte. 13 Esterházy Imre rövid püspöksége alatt a hattagú káptalan személyi összetételében nem történt változás. Könnyen elképzelhető, hogy a káptalan nagyprépostja, Volkra korábbi helynöke, Zádori Mihály töltötte be a helynöki tisztséget Esterházy mellett is. 231
