Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Sztana-Kovács Adrienn: Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében
Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében zettsége, nyelvismerete szerepelt az első helyen a parokiális községeknél. Az egyház általános helyzetének tömör ismertetését a filiák felsorolása követte, majd rátértek a javak részletezésére, egy-egy mondatban kitértek a katolikus hívek számára, a vegyes házasságokra és az azokban élő gyerekek vallására, végül a hitehagyottak név szerinti felsorolása következett. A filiák esetében, illetve azoknál a községeknél, amelyek ekkor még nem képezték a parokiális rendszer részét, a református, vagy az ortodox többség volt a jellemző. Itt minden esetben feltűntették, hogy milyen arányban vannak jelen a reformátusok, illetve a más vallásúak a településen, de számszerűen csak a katolikusokat jegyezték fel. Ebből következően nem kapunk pontos adatokat a települések népességéről. A forrásnak az országleírással történő összevetése egyrészről megerősíti korábbi ismereteinket, hogy a református lakosság nagy többségben magyar nemzetiségű, továbbá pontosít bizonyos adatokat és feltevéseket, például, hogy a Tordasra és Gyúróra betelepült szlovákság az evangélikus hitet követte. Ezzel szemben elgondolkodtató, hogy Bél szerint Etyeken magyarok és szlovákok éltek, amit az egyházi összeírás azzal egészít ki, hogy a lakosok a református és a katolikus felekezetekhez tartoztak. Ugyancsak fontos adalék népesedéstörténeti szempontból, hogy Felcsútat és Szárt újtelepítésként írták össze, utóbbit német telepesekkel. A református egyházlátogatásokból csupán a településekés az egyházközségek elöljáróinak nevét ismerhettük meg.51 Ezek alapján az 1730-as években 45 református gyülekezet működött a megye területén. Hasonlójellegű források alapján a megyében 11 településen volt evangélikus lakosság a század első felében.52 Összevetve az adatokat Bél Mátyás kéziratának kiolvasható szövegtöredékeivel, előtűntek az országleírás hiányosságai. A század elei Fejér megyei katolikus lakosság lelkigondozására vonatkozó adatokat Hermann István tárta fel disszertációjában. Tisztázta többek között a megye déli településeinek, mint például Cece, Egres, Igar, Vajta és Vám egy51 A Mezőföldi egyházmegye falvai 1732-ben: Battyán, Csíkvár, Enying, Felegres, Füle, Hídvég, Kálóz, Kiskeszi, Ladány, Polgárdi, Soponya, Szilasbalhás, Szentmihály, Tác. Csókakői egyházmegye 1732-ben: Bodajk, Csákberény, Csór, Csurgó, Inota, Iszkaszentgyörgy, Keresztes, Moha, Mór. Thury (1998) 338-339. A század első felében a Tolnai Egyházmegye területén csupán Cece és Vajta voltak református egyházközségek. Vajta református lakossága azonban 1746 után elhagyta a települést. A Vértesaljai Egyházmegye református egyházközségei 1734-ben: Aba, Ácsa, Alcsút, Bicske, Csákvár, Etyek, Felcsút, Gyúró, Kajászószentpéter, Lovasberény, Mány, Pákozd, Pátka, Sárkeresztúr, Seregélyes, Sukoró, Tabajd, Velence, Vereb, Zámoly. Földváry (1898) 8-9. (Pataki János által készített névsor). 52 Bodajk, Csurgó vegyesen reformátusokkal, Csabdi (1753 körül), Csákvár (1753 körül), Gyúró (1753 körül), Nagyveleg (1759-től), Pusztavám, Sárszentmiklós (1740), Tordas, Vajta (1719- 1746), Veleg. Payr (1924). 203
