Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
V. László Zsófia: ,,A’ meg-holtnak életéből az élők tanúságot végyenek”. Halotti beszédek elterjedése Magyarországon és Erdélyben
V. László Zsófia kutatásai22 is alátámasztják azt a feltevésemet, hogy az összes halotti beszédnek továbbra is mintegy harmadát tették ki a nők felett elhangzó gyászbeszédek, amelyek a teljes szövegállományhoz viszonyítva felekezetiig, területileg és a társadalmi helyet illetően is hasonló megoszlást mutatnak. Az erdélyi protestáns zsinatok már a 17. század közepétől tiltották a latin nyelven elmondott halotti beszédeket, ami nyilván csökkentette számukat, de létezésüket még a 18. század során sem szüntette meg teljesen. A rendelkezések azonban azt valóban elérték, hogy csak a magas állami hivatalt betöltő személyek, illetve az ő reprezentációs körükbe tartozó legközvetlenebb családtagok temetésére készült latin parentáció is a magyarok mellett. Nőkről csak elvétve jelentettek meg latin nyelvű halotti beszédeket. A továbbiakban tehát a nőkről szóló magyar nyelvű halotti beszédek vizsgálatából született eredményeimre alapozok. A bibliográfia feldolgozása során egy beszédnek az egy szerző tollából, egy adott alkalomkor elmondott prédikációt vagy orációt tekintettem, függetlenül attól, hogy az később önállóan, vagy más beszédekkel együtt, gyűjteményben jelent-e meg. Előfordult, hogy egy szerző ugyanarról az elhunytról több alkalommal is prédikált, mint például Borosnyai Nagy Zsigmond, aki Székely László feleségét, Bánffy Katát 1745. április 16-án a koporsóba tételkor és az 1746. január 9-én tartott temetésen is elbúcsúztatta.23 Ezeket az eseteket külön-külön halotti beszédeknek tekintettem. A gyűjtemények egységes kezelése nagyban torzította volna a statisztikát, és az is elsikkadt volna, hogy a halotti beszédeknek mekkora szerepe volt a különböző társadalmi rétegek reprezentációjában. A többször megjelentetett műveknek viszont csak az első kiadását vettem figyelembe.24 Az 1711-1825 közötti időszakot vizsgálva Petrik könyvészete alapján a 2. táblázatban megjelenített adatokat kapjuk. Összesen 343 beszéd íródott 201 különböző nőről, megközelítőleg 216 különböző vallású prédikátor tollából. A beszélők számát azért nem lehet pontosan meghatározni, mert olykor nem egyértelmű, hogy egy személyről, vagy azonos nevű, különböző személyekről van-e szó. Az Ágh Klárát és Pákei Juditot a kolozsvári unitárius templomban 1800-ban, illetve 1808-ban elparentáló Ferentzi János például nem azonos a Petrichevich Horváth Máriát 1818-ban búcsúztató azonos nevű református lelkésszel. 22 Wunder (1984) 59.; Farkas Noémi gyűjtése alapján a beszédek 37%-a szól nőről. Farkas (2009) 227. 23 Borosnyai Nagy (1747a); Borosnyai Nagy (1747b). 24 A halotti beszédeket nyomtatásban gyakran kiegészítő búcsúverseket jelen statisztika készítésénél nem vettem számításba. Nem kerültek a táblázatba a 19. század első évtizedeitől megjelenő egy-két oldal terjedelmű „szomorú jelentések”, gyászjelentések sem. Utóbbiak ugyanis nem a temetési szertartás részét képezték, hanem tulajdonképpen a halálesetről és a temetés idejéről, helyéről szóló levél formalizált és sokszorosított változatát jelentették. 144
