Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Mihalik Béla Vilmos: Katolikus megújulás a Jászságban (1687–1746)
Katolikus megújulás a Jászságban (1687-1746) volt. Erre utal egy tanúvallomás, amiből viszont az derül ki, hogy a plébános nem követelte a lakosokon erőszakkal a párbér megfizetését korábban sem. A harangozó és az egyházfi, akik a plébánosi jövedelem beszedését végezték, azt vallották, hogy a szegényektől sem vettek soha semmit önkényesen zálogba a fizetség fejében, hanem csak amit azok maguktól adtak. A másik vitás pont a komapénz volt. Ez a keresztelés beírásáért fizetett összeg volt. A jászapáti bába vallomása szerint Csomortányi „...oly erős kötelességgel nem követte, avagy nem kívánta valamely komán a beiratásért való komapénzt, hogy annak kedvéért valakin oly szégyent tett volna, hogy templomba záratta volna, vagy valami ruháját elvétette volna, hanem, aki adott, elvette, s aki nem, elszenvedte”. Úgy tűnik, hogy a plébános nem követelte meg a fizetését, noha a bába elmondta, hogy például az érsekség területén is szolgált, és ott bevett szokás volt a komapénz, plébánosnak egy garas a beírásért, harangozónak pedig a keresztelés mellett való szolgálatért. Végül a lovagrend és a püspökség közös fellépésének hatására 1721 őszére új egyezség született az apáti lakosok és plébánosuk között. Szabályozták a párbért és a stóladíjakat, az ezen felüljáró egyéb természetbeni és munkajáradékokat. Ezek nagyrészt egybevágnak a két évtizeddel korábbi fényszarui konvenció és a Kageneck-féle vizitációs jelentés adataival. A keresztelésért továbbra is egy cipó és egyjércejárt. Esketésért a szegényektől két, a tehetősebbektől négy máriás járt, a nemesek tetszésük szerint fizettek. A temetésért járó juttatások megmaradtak a korábbiak szerint, akár a helyi, akár máshonnan való plébános vagy szerzetes temetett engedéllyel. Egyedül akkor nem kapott a plébános semmit, ha az iskolamester temetett. Az egyezség érdekessége, hogy abba bevonták a két jászapáti vallásos társulat és a plébános kapcsolatának szabályozását. A Mária tisztulásáról nevezett, 1696-ban Váraszói Mátyás plébános által alapított társulat oltáránál évi huszonnégy, vagyis havi két misét mutatott be, ezért évente tizenkét magyar forintot fizetett a társulat a plébánosnak. A Szentkeresztről nevezett társulatnak évi tizenkét alkalommal tartott szentmisét, amiért hat magyar forintot kapott fizetségül.33 Az 1746. évi egyházlátogatás már az egész régióra nézve súlyos hiányosságokat tárt fel a javadalmakat illetően. Az 1745. évi megváltást követően, a kegyúri joggyakorlást visszanyerő községek ekkor már évek óta csökkentették, visszatartották a plébános és a plébániai alkalmazottak fizetését. A püspök ezért már 1745 őszén keményhangú levélben figyelmeztette a jász városok gyűlését, hogy a plébániai javadalmak rendjének megváltoztatására csak a püspöknek van joga. Bár a jász gyűlés hajlott az engedelmességre, a vizitáció ennek még ellenkezőjét tapasztalta.34 33 EÉL AV nr. 1260. 34 Mihalik (2012) 135. 103
