Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Mihalik Béla Vilmos: Katolikus megújulás a Jászságban (1687–1746)
Mihalik Béla Vilmos wig von Pfalz-Neuburg és az egri püspök között már ekkor megindult a tárgyalás, az csak közel két évtizedes tárgyalássorozatot követően vezetett eredményre. A helyzet addig feszült maradt, hisz például Jászárokszálláson a lovagrendi tiszttartó lemondásra akarta bírni a helybéli plébánost, Czétényi Miklóst, és kegyúri jogával élve akart új plébánost behozni.23 A kegyúri jog körüli viták rendezése végül Telekessy utódjára, Erdődy Gábor Antalra maradt, aki engedékenyebbnek bizonyult elődjénél. Már beiktatását követően pár hónappal, 1715 júliusában levélben fordult Kyau bárón, a lovagrend jászsági elöljáróján keresztül a nagymesterhez. A püspök lépéséhez az vezetett levele tanúsága alapján, hogy tudomására jutott a lovagrendnek a jászsági egyházat és papságot támogató számos kedvező lépése (templomok felújítása, kegytárgyak adományozása, plébánosok támogatása). A püspök kinyilvánította, hogy sem ő, sem helynökei nem fogják kétségbe vonni a lovagrend jászkunsági kegyúri jogait, de amennyiben a terület kikerülne a lovagrend birtokából, úgy korábbi püspöki jogait ott érvényesíteni fogja. Feltételként szabta, hogy mindig magyar nemzetiségű és nyelvű, megfelelő papokat mutasson be a lovagrend, akik megfelelően szolgálhatják a lakosság lelki üdvét. Talán a legfontosabb pont volt a negyedik, amelyben a püspök a bemutatás jogát úgy kívánta rendezni, hogy mivel a lovagrend nem tart fent szemináriumot, amelyből megfelelő jelöltet állíthatna, ezért minden mástól ajánlott jelöltet megelőzve a püspök ajánlását vegye figyelembe a lovagrend a püspöknek való bemutatásra. Az ajánlás, bemutatás és beiktatás időszakára a püspök maga kívánta a plébánia ideiglenes adminisztrátorát kinevezni, aki az adminisztrátori funkciók ellátása idején szabadon élhette a plébániai jövedelmet. Erdődy Gábor Antal püspök javaslatában azt is kérte, hogy erősítsék meg a püspöki joghatóságot a papság feletti ítélkezésben, hogy a lovagrend jászsági tisztviselői ne avatkozzanak be az egyházi bíróság fórumaiba.24 A lovagrendi nagymester augusztus eleji válaszában örömmel fogadta a püspök javaslatait, és különösebb változtatás nélkül hajlandó volt azt elfogadni. Kérdésként csak az merült fel Franz Ludwig von Pfalz-Neuburg nagymester részéről, hogy egy mindkét oldalról aláírt egyezség jöjjön létre, vagy a lovagrend is állítson ki egy hasonló nyilatkozatot, és írjanak egy ezeket megerősítő kölcsönös kötelezettségvállalást (obligatio reciprocal).25 A következő évből ismert dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a nagymester által javasolt második megoldást alkalmazták. Erdődy ugyanis 1716. december 5-én Bécsben kelt, az 1715. évi levél tartalmával szó szerinti egyezést mutató nyilatkozatában ismét elfogadta a Német Lovagrend kegyúri jogait a 23 Kiss (1996) 16., 20. 24 DOZA U155/3. föl. 524r-525r. 1715. július 18., Becs. 25 DOZA U155/3. föl. 491r-493v. 1715. augusztus 5., Breslau. 100
