Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XIII>

lett volna, nem hozták volna be egykor ebbe az országba. Hallgatok arról is, hogy annyira elterjedt, hogy ebben a hazában bőkezűen alapított apátságok száma elérte a negyvenet.84 Szóval, a ciszterci rend az egész egyházban és sok országban, főképp pedig a legfölségesebb Ausztriai Házban, a legutóbbi csehországi és más örökös tartománybeli eretnekség és felkelés a tanú erre, igen nagy érdemeket szerzett. Azon felül az az én szavazatom és véleményem, hogy ha ezt a bizonyos széket és tisztséget a rend kéri, nemcsak erre, hanem sokkal többre is méltó közösségünk. Ám ha a kérő személye miatt kéri, szavazatomat a többiekéhez adom, s nem ellenkezem az egész tiszteletreméltó klérus igen bölcs véleményével."

Egy kis ideig mindenki elhallgatott, mígnem a kalocsai érsek szólalt fel: „Ezek az atyák szememben teljesen úgy tűnnek, mint akik ezt a kegyet maguknak, és nem rendjüknek szereznék meg, ahogy ez az emlékiratukból kitűnik." Erre én azt feleltem, hogy nekem ez nem egyértelmű. Erre a bíboros így szólt: „Tehát tisztelendőséged inkább ellene van, mint mellette." Erre azt feleltem neki, hogy nem lehetek rendem ellen, amint megígértem, de nem állhatok egy olyan ügy mellé, amit Őfelsége sem képes keresztülvinni, és kettős ajánlása dacára sem vívhat meg győztesen. Erre egyesek rám szegezték tekintetüket, mások fejüket rázták, voltak, akik nem tudom, mit mormogtak, mégis ettől az órától kezdve igen emberségesen bántak velem. [p. 92.]

Ez ügyben három főt kivéve mindenki nemmel szavazott. Az ellenzők közül legnevezetesebbek a következők: elsőként Csáky gróf, a kalocsai érsek úr, másodsorban az egri püspök, aki a leginkább idegenkedett rendünkkel szemben, harmadik az erdélyi püspök, negyedik Erdődy gróf, arbei címzetes püspök, aki a gyűlés jegyzője volt, ötödik a Benedek rendi főapát, hatodik a tartományfőnök atya, aki teljességgel jezsuita szavazatot adott. El kívánom mondani azt a közönségességet, gúnyolódást és a más rendek általi lenézést, melyet magamon hordok. Ez pedig hasonlóképp hangzott: „Én igazán nagyon fájlalom, midőn látom, hogy a kérelmező atyák beadványát majd minden szavazat cserbenhagyja. Pedig én azt reméltem volna ettől a döntéstől, noha tegnap először fogadták be, hogy a hatalmasabb jogán a mágnások tábláján széket juttatnak nekem. Ha pedig ezen apát urakra saját szándékuk követése szerint kell szavazni, tudniillik, hogy ők általános helynökök, az vagyok én is. Ha arról esik szó, amit a hatalmukba rendeltek, van alattuk rengeteg prépostság, hasonlókkal rendelkezem én is, az uralmam alatt áll majdnem harminc család. Ha arról van szó, hogy különböző jogoknak, méltóságoknak és pápai kiváltságoknak örvendenek, mindezekkel bőségesebben, vagy majdnem éppoly bőségesen rendelkezik rendünk is, stb. Ezért ha előhozott érveik valamit is bizonyítanak és elfogadhatók, alázatosan kérhetném, hogy az enyéimet is fogadják el; mindazonáltal nemmel szavazok."

84 A kutatás huszonnégy egykori magyarországi ciszterci monostor létezéséről tud.

143