Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis sem I. Ferenc esetében nem említik a források. Valószínűleg ez a momentum kikopott a hagyományból. Barics Albert az Aranysarkantyús vitézek eredetéről 1790-ben nem tud biztosat mondani. Nem tud választ adni arra a kérdésre sem, hogy a „rend" tagjai valóságos vitézek vagy csak a koronázások alkalmával, szertartásképpen választattak ki. Művében eltérő véleményeket ismertet, miszerint Szent István király udvari szolgái voltak eredetileg, és kötelességük volt harcba menni vele. Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy a koronázásokkor is még a nádor, aki az ország katonai vezetője, választja ki a vitézeket. Másik vélemény szerint Szent László király rendelte az első Aranysarkantyús vitézt Szent István tetemének letételekor. Vannak, akik II. András vagy IV. Béla idejéből, de vannak, akik Mária királynő, illetve Zsigmond király uralkodásától származtatják őket. A szerző, mivel a törvényekben nem találja nyomát a lovagoknak, nem a „legrégibb időben" gondolja az eredetét.215 Forray Teréz a lovaggá ütést I. Károly által bevezetett aktusnak tartja, vagyis, hogy ő volt az első, aki külföldi minta alapján a koronázásán lovagokat avatott.216 Felmerül a kérdés, hogy akkor már egy létező lovagrendet emelt a szertartásba vagy újat. A Révai Nagy Lexikon vonatkozó szócikkének álláspontja, hogy a „rendvitézek külön lovagrendet nem képeznek, sem rendjelvényük, sem szabályaik nincsenek."217A vitézek arany sarkantyút és arany fegyvert viseltek, ők jelenhettek meg egyedül az udvarban arany, illetve aranyozott lószerszámmal, és a hazafiak érdemeinek jutalmazásánál kétszer akkora értékű láncot kellett kapniuk.218 A lexikon közli, hogy 1790. évi, illetve az 1792. évi koronázáskor kérték, hogy külön jelvényük lehessen, de elutasították a kérelmüket.219 Miksa a koronázásán olyanokat is lovaggá ütött, akik nem voltak méltók e kitüntetésre. Ennek oka, hogy akkor még nem szervezték meg a szertartás menetét előre, és a tülekedők közül többeket is érintett Szent István kardjával. Emiatt 1563-ban a lovaggá ütést abba kellett hagyni.220 Ezen változtattak a következő alkalmakon, és előre kijelölték az avatandókat, akiket a templomban auratos creando" (a ferencesek templomában pedig fel kell állítani a trónt, amelyre Őfelsége fölmegy, és egy bizonyos ideig ott tartózkodik ítéletet mondva és aranysarkantyús vitézeket avatva ezalatt). 215 Barics (1790), 57. 216 Forray (1929), 31. 217 Révai Nagy Lexikona, 17. 218 Barics (1790), 58. Jutalmazásnál, ha a nemesek kétszáz forintot érő arany láncot kaptak, a vitézeknek négyszáz forintot érő arany láncot kellett adományozni. 219 Révai Nagy Lexikona. 17.: A szócikk részletesen leírja, milyen jelvényt szerettek volna adományul kapni: „aranyszegélyű fehér zománcos máltai kereszt, közepén kerek pajzsban a magyar címer korona nélkül, körülötte F.R.H.j.O.R. betűk. A kereszt alsó ágai között arany sarkantyúra emlékeztető díszítmény, a kereszt a magyar koronáról függ, s a magyar színeket mutató szalagból alkotott rozettán hordták volna." 220 Bartoniek (1939), 126. 95
