Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis helyezte a császár fejére.156 Tehát, ha világi személy is részt vesz az érsek feladatában - a korona felhelyezésében akkor ezt magyar sajátosságnak kell tartanunk. A nádor személye mutatja, hogy a rendek beleegyezése szükséges a koronázáshoz, és a királyt az ország választotta. A változás nem hirtelen történt, hanem fokozatosan. Fügedi Erik bemutatja a világi főurak hatalmának növekedését a koronázáson belüli szerepük szimbolikájával. Elsőként a szabadban elmondott koronázási eskü alakult ki párhuzamosan az egyházi szertartás keretén belül elhangzott püspöki esküvel. Ezt követte a kardvágás, amely a 15. századra már különálló szertartássá lett. A nádor acclamatiója, a lakomán való részvétele a királyi asztalnál, és végül, hogy a nádor és az érsek közösen tették a király fejére a koronát, a világi főurak erejét mutatta meg, és azt, hogy a király választás útján nyeri el a trónt. Ezért követeltek a rendek a koronázáskor, a szentesítő ceremóniában is aktív részvételt a nádor személyében. De ez a változás más országok koronázásában is fellelhető, például Csehországban, ahol szerepet kap egy világi vezető az egyházi vezető mellett a koronaátadásban. A15. század közepétől, Albert király idejétől fogva ugyanis a prágai várnagy volt az, aki a püspökkel együtt a koronát a király fejére helyezte.1571. Rudolf koronázásán az érseknek az al- király - ahogyan Mojzer Anna fordítja a portugál jelentésben szereplő tisztséget - adta a kezébe a koronát.158 A korábban is említett kötődés Szent Istvánhoz a korona tiszteletében is megmutatkozik. A középkorban az érvényes koronázás szabályai között volt, hogy a Szent Koronát kell az uralkodó fejére tenni. Más országokban az egyházi szertartás lényege a felkenés volt, a korona fejre helyezése - Fügedi Erik szavaival élve - „látványos befejezésnek" számított. Magyarországon azonban lényeges, sőt elengedhetetlen volt a Szent István koronájával történő megkoronázás. Annyira, hogy más koronával történt koronázást nem ismertek el - I. Károlyt háromszor koronázták meg emiatt -, illetve ha nem volt az országban a Szent Korona, akkor István fejereklyéjéről vették le a koronát, hogy a misztikus kapcsolat létrejöjjön.159 V. László esetéből látható a felkenés és a megkoronázás különböző megítélése a Magyar Királyságban és a nyugati országokban. A magyar rendek I. Ulászlót megkoronázták a fejereklyéről levett koronával, ezzel együtt V. László titokban történt koronázását érvénytelennek tekintették. Miután meghalt Ulászló, V. Lászlót és a Szent Koronát kikérték Frigyes császártól, hogy megtörténhessen a törvényes koronázás. A császár viszont csak úgy egyezett bele, ha Lászlót nem kenik fel ismét. 156 Vajnági (2004), 19. 157 Fügedi (1984), 271-272. 158 Mojzer (1996), 104-105. 159 Fügedi (1974), 63.: 1403-ban László nápolyi királyt az esztergomi érsek a pápai legatus által felszentelt koronával koronázta meg, Zsigmond hívei azonban érvénytelennek tekintették az aktust. Fügedi felhívja a figyelmet arra, hogy külföldön nem értették a korona eme fontos szerepét. 87
