Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis „ritualis könyvbül recitálván a' formulákat, a szokott tzeremoniakat elvégezte."137 A felkenés után következett a királyavatás másik fő mozzanata, a korona fejre helyezése és az uralkodói jelvények átadása. A szentmisében a jelvények közül elsőként a kardot kapta meg az uralkodó, a középkorban II. Ulászló koronázásán a meztelen kardot, míg III. Károly Szent István kardját. III. Károlyt a szentlecke után a főoltárhoz vezették, ahol Szent István kivont kardját az esztergomi érsek átadta neki a Pontificaléban leírt szavak kíséretében: „Accipe gladium de Altari sumptum per nostras manus etc."138 (Vedd a kardot, amit az oltárról a mi kezünk emelt). Érdekes, hogy a Magyar Királyi Kancellária regisztratúrájában és P. Engelbert naplójában olvasható ordóban az esztergomi érsek Szent István kardját más mondat kíséretében adta át: „Accipe gladium sanctum, munus a Deo, in quo concides adversarios populi Dei Israel"139 (Fogadd a szent kardot, Isten ajándékát/feladatát, amelyben legyőzöd Izrael, Isten népének ellenségeit.). Az utóbbi szöveg nem a Pontificale Romanumból, hanem a Makkabeusok második könyvéből való.140 Mivel P. Engelbert a koronázás rendjét diktatúra során jegyezte le, nem meglepő, hogy a kancelláriai irattal megegyezik a kardátadás szövege. Az Acta Diaetalia, mint korábban már feltüntettem, néhány méltóságviselő személyét is hibásan örökítette meg. Hasonló hibának vélem az említett szertartás szövegét is, aminek okát a koronázás és az irat elkészítése között eltelt időben látom. A regisztratúra készítője a kardátadás szövegére nem emlékezett pontosan, és a kezdő szavakról egy ószövetségi rész jutott eszébe, így ezt írta le. Az 1792. évi országgyűlési napló leírása is a Pontificaléban rögzített szöveget tartalmazza.141 142 Ezt követően az érsek a kardot visszahelyezte hüvelyébe, majd felcsatolta az uralkodóra ima kíséretében, amelynek kezdősora az 1792. évi koronázáskor, a Pontificale előírásainak megfelelően: „Accingere gladio tuo superfemur"U2 (öveztess fel kardoddal143). Ezután a nép felé fordult a király és ismét kihúzta a kardot, majd vágást tett előre, jobbra és balra kereszt alakban. P. Engelbert magyarázatot is ad erre a szimbolikus cselekedetre, vagyis a kereszt az a jel, amelyben erősen akar küzdeni a vallásért és Isten ügyéért.144 Kovachich is ezzel magyarázza a kardvágások alakját, vagyis, hogy kereszt alakban suhint 137 Radvánszky (2007), 259. 138 PL AEV 371/5, pag. 25. 139 P. Engelbert naplója, pag. 51.; MOL A95 Acta Diaetalia 1712-1715. 140 2Mak 15,16. 141 Naponként-való jegyzései 1792, 65. 142 Naponként-való jegyzései 1792, 65. 143 ford. Decsy (1792), 530. 144 P. Engelbert naplója, pag. 51.: „in signum NB quod pro religione et causa Dei strenue decertare velit;" (jelben, amelyben - megjegyzendő - a vallásért és Isten ügyéért erősen akar küzdeni) 85
