Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni így a lovászmester vitte, aki a király katonai tanácsadója volt, az uralkodó távollétében a királyi sereg vezetője, sőt, a legfelsőbb katonai bíróság elnöke is.113 Ezt a tisztséget a Magyar Királyságban a nádor töltötte be, a lovászmester ugyanis a királyi istállók szolgálónépét irányította. Szabó Péter idézi Ludovicus Tubero művét, amelyben a királykoronázás régi szokásaként említette az acclamatiót és a nádor által nyújtott kivont karddal a négy égtáj felé történt vágásokat. A kivont kard átadása jelentette a hatalommal való felruházást, amit a nádor a rendek nevében tett.114 Miksa 1563. augusztusi Pozsonyba való bevonulásán a lovászmester nem vitte előtte a kivont kardot, mivel még nem választották meg magyar királlyá.115 Ám szeptemberben, a koronázás alkalmával előtte vitte a kivont kardot Tahy Ferenc magyar lovászmester, mivel ekkor már választott magyar király volt. Az idős I. Ferdinánd előtt, amikor fia koronázására érkezve bevonult Pozsonyba, szintén a lovászmester vitte a kivont kardot, ezzel mutatva, hogy magyar királyként, és nem császárként jött az országba.116 A Bonfini által is megkülönböztetett két kard közül, azaz a kivont és az aranyhüvelybe dugott közül, a szertartáson először a kivont kardot adta át a koronázást végző zágrábi püspök, aki azt az oltárról emelte fel a többi jelvény köréből.117 A király felövezésekor azonban már a hüvelybe dugott kardot csatolták fel, és azt „rázta meg erősen". A felövezéskor a hüvelybe zárt kard azt szimbolizálta, hogy nem karddal, hanem hittel győztek a szent életű férfiak. A kard kihúzásával azonban megnyilvánult, hogy a keresztény erényekért aktívan fog tevékenykedni az uralkodó.118 Ezt követően lecsatolták róla, és visszaadták a kardvivőnek.119 A világi ceremónia keretében a négy égtáj felé tett kardvágásokat ismét a meztelen karddal végezte.120 1712-ben P. Engelbert naplójában olvasható koronázási rendtartás szerint a két kard közül csak Szent István kardját használta a király. Összegyűjtve a főbb momentumokat, látható, hogy Szent István kardját nyújtotta át áldás kíséretében az esztergomi érsek a királynak, de a kardot kihúzta a hüvelyéből, tehát egy meztelen kardot vehetett át a király. Az áldás után viszont visz- szadugta a hüvelyébe, és így övezte fel III. Károlyt, aki ugyanezt a kardot rántotta ki, és forgatta meg három irányba. A jogar és a korona átadása után leoldották róla a kardot, és visszaadták a vivőjének, a főpohárnokmesternek. Károly a lovagavatáshoz is Szent István kardját használta, ahogyan a négy égtáj felé tett vágásokat is ezzel végezte. A kard a lovagavatástól a világi cere113 Szabó (2008), 51. 114 Szabó (2008), 53. 115 Pálffy (2010a), 259. 116 Pálffy (2010a), 261-262. 117 Bonfini (1995), 929.: „az oltáron helyezték el a meztelen kardot, a jogart, a koronát és a többi királyi jelvényt" 118 Szabó (2008), 49-50. 119 Bonfini (1995), 931. 120 Bonfini (1995), 933-934. 82
