Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában

Forgó András

rendelkezésre álló habilitációs disszertációja5 a teljesség igényével tárgyalja az országgyűlés egyes ülésszakjain, így az 1712. évi diétán is előkerült ügyeket, különös figyelmet fordítva azokra a nemzetközi eseményekre, amelyek a hazai történéseket befolyásolták.

Kifejezetten a vallásügyi tárgyalásokra koncentrálva már Zsilinszky Mihály részletesen foglalkozott az 1708-ban összehívott országgyűléssel, vizsgálódását azonban kora történeti felfogására jellemzően csak a szatmári megegyezés aláírásáig folytatta.6 Megállapításai sok helyen felekezeti elfogultságtól terhesek, és néhol a tárgyi tévedéseket sem nélkülözik,7 munkája mégis alapvető fontosságú témánk szempontjából, így jelen dolgozat is sokat merített kutatási eredményeiből. Barcsay Ákos doktori disszertációjában8 a

18. századi uralomváltásokat elemzi, melyek között természetesen III. Károly 1712. évi trónra lépése is fontos helyet kap. Eredményei témánk szempontjából különösen jelentősek. Az 1708 és 1715 között lezajlott eseményeket Szijártó István helyezte a 18. századi rendi politika kontextusába, aki nagy- monográlfájában az országgyűlés intézménytörténeti vizsgálatát végezte el, figyelmet fordítva a századelő országos politikájának témáira is.9

Az egyháziak 18. századi politikai tevékenységét átfogóan Joachim Bahlcke vette górcső alá, aki kifejezetten a magyarországi katolikus püspöki kar szerepét vizsgálta a század fordulópontjain, annak első másfél évtizedét is érintve. A szerzetesség politikai szerepéről eddig kevés szó esett a magyar történetírásban,1018. századi térnyerésükkel azonban sokan foglalkoztak, főleg az egyes szerzetesrendek tagjai közül. Szűkebb témánk szempontjából a magyarországi ciszterci rendi intézmények legjelentősebb kutatóját, Békefi Remiget,11 valamint a jezsuita rendre vonatkozó források szisztematikus feltáróját, Lukács Lászlót12 kell feltétlenül megemlíteni.

Egyes részkérdésekkel számos tanulmány és forrásközlés foglalkozott, így ez a dolgozat is sok kutatási eredményből meríthetett. A kérdéskör megközelítése szempontból főként Szijártó István újabb publikációi,13 valamint elsősorban a németországi történész szakma újabb eredményei14 hatottak inspiráló erővel.

5 Kalmár (2007). Ezúton szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy dolgozata szövegét rendelkezésemre bocsátotta.

6 Zsilinszky (1897)

7 Az a többször visszatérő állítása a leginkább zavarba ejtő, hogy I. Józsefet 1708-ban koronázták, noha a koronázás köztudomásúlag már 1687-ben megtörtént. Zsilinszky (1897), 302, 316.

8 Barcsay (2002)

9 Szíjártó (2005)

10 Vö. Forgó (2009)

11 Különösen: Békefi (1892), Békefi (1902a) és Békefi (1902b)

12 Lukács (1978-1995), Lukács (1989)

13 Leginkább: Szíjártó (2009a), Szíjártó (2010), Szíjártó (2012)

14 Mindenekelőtt Stollberg-Rilinger (2008)

8