Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András így 1708-ban és azt követően kiélezett küzdelem folyt a pannonhalmi főapát és a pálos generális között a praecedentiáról. Az érvek és ellenérvek között történeti és egyházjogi természetűeket is találunk: a bencések elsőségüket a Szent Márton apátság, mint első magyarországi szerzetesi intézmény jelentőségével próbálták igazolni, emellett hivatkoztak a főapát nullius státuszára is.217 Mivel a bencés rend évszázadokkal megelőzte a pálosok megalakulását, ezért utóbbiak csak a rend névadójának, a hagyomány szerint a 3. és 4. század fordulóján élt Remete Szent Pálnak ősiségével érvelhettek, valamint azzal, hogy a pálos rend főnöke az egész szerzetesközösség elöljárója, míg a pannonhalmi főapát csak a magyarországi konventek felett rendelkezik joghatósággal.218 Az 1712. évi egyházi gyűlésen is a pálos generális került ki győztesen a vitából. Ekkor naplónk tanúsága szerint Keresztély Ágost védte meg a pálos érdekeket a pannonhalmi apáttal szemben.219 Mivel ő volt a pálos rend bíbo- ros-protektora, ezen a magatartásán nincs mit csodálkoznunk. Ezzel azonban a kérdés nem jutott nyugvópontra: Sajghó Benedek főapát 1722-ben az országgyűlés elé vitte a praecedentiát. Valóságos beadványháború kezdődött, melynek csúcspontjaként Tonneman Vitus György jezsuita szerzetes, III. Károly gyóntatója nem kevesebb, mint 654 auctorra hivatkozva bizonyította a főapát elsőbbségét a pálos rendfőnökkel szemben. Hiába, Keresztély Ágost most sem engedett. Sajghó 1728-ban még egyszer előhozakodott az üggyel, a praecedentia azonban később nem került terítékre.220 A pálos rendfőnök pozícióját tovább erősítette, hogy 1725-től Esterházy Imre volt generális ült az esztergomi érseki székben, a rendfőnököt pedig 1770-ben Róma - az akkori protektor, Migazzi Kristóf váci püspök közbenjárására - a főpapi jelvények viselésére hatalmazta fel.221 A heinrichaui és a velehradi ciszterci apát képviselői Zirc és (Pilis-)Pásztó megszerzése után, mint láttuk, először apátjuk részvételi jogát biztosították az országgyűlésen, Heinrichau apátja azonban azzal is megpróbálkozott, hogy a felsőtáblára ülhessen, Nezorin Flórián velehrádi apát pedig azért nem jelent meg személyesen az országgyűlésen, mert rangján alulinak tekintette az alsótáblát. Az apátok és prépostok országgyűlési részvétele kapcsán végső soron két álláspont ütközött, ez vezetett a nézeteltérésekhez. A külföldi apátok és prépostok, így naplónk tanúsága szerint a heinrichaui és a velehradi 217 A nullius apát a korabeli egyházjog szerint saját apátsága területén korlátozott püspöki joghatósággal bírt és püspöki jelvényeket viselt. A hatályos egyházjogban megfelelője a területi apát (370. k.). 218 Németh (1907), 151-159. 219 P. Engelbert naplója, pag. 80. 220 Németh (1907), 151-159. 221 Kisbán (1938-1940), II. 108. Bár ennek az országgyűlések tekintetében már nem sok hasznát vehette. 54
