Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Előszó

Előszó

Háromszáz évvel ezelőtt, 1712 áprilisában a magyarországi rendek hosszas szünet után ismét egybegyűltek az ország akkori fővárosába, hogy a szatmári megegyezés teremtette kedvező politikai légkörben újragondolják viszonyukat a Habsburg uralkodóházzal. Ennek különleges aktualitást adott a trónutódlás: az 1687. évi II. törvénycikk értelmében az egy évvel korábban elhunyt I. Józsefet öccse, Károly követte a magyar trónon. Az uralomváltás legfontosabb megnyilvánulása, a koronázás azonban még hátravolt. így ennek lebonyolítása vált az 1712. évi gyűlés leglényegesebb feladatává. Az országgyűlés alkalmával Hermann Engelbert morvaországi ciszterci szerzetes is Magyarországra utazott, hogy apátja megbízásából, aki a velehrádi apáti cím mellett a pásztóit is viselte, részt vegyen a magyar rendek tanácskozásán, és képviselje apátsága, valamint a ciszterci rend érdekeit a pozsonyi gyűlésen. Több hónapos magyarországi működéséről részletes feljegyzést készített, melynek több mint fele az országgyűlésen tapasztaltak leírását tartalmazza. E feljegyzések különböző részletességgel tárgyalják azokat az eseményeket, amelyek az országgyűlés középpontjában álltak, valamint betekintést engednek egy különleges, a század elején újra megerősödő csoport, a katolikus klérus politikai tevékenységébe. A forrás a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárában őrzött Zirci Apátsági Levéltár Kézirattárában maradt fenn, jelzete VeML XII 2g. 450.

Kötetünk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalom- tudományi Karának hallgatóiból és oktatójából szerveződött alkotóközösség munkája. A következő lapokon először két tanulmány olvasható. Az első arra tesz kísérletet, hogy P. Engelbert feljegyzései nyomán betekintést nyújtson a pozsonyi országgyűlés működésébe, különös tekintettel az egyházi rendnek a század eleji országos politikában betöltött szerepére. A második dolgozat az 1712. évi diéta legfőbb eseményét, III. Károly magyar király koronázását középpontba állítva vezeti be olvasóit a 18. századi királykoronázások szimbolikus világába. Ezt P. Engelbert feljegyzéseinek szemelvényes magyar fordítása követi. Mivel a forrás két, egymástól jól elkülöníthető részre választható szét: az országgyűlésről készült feljegyzésekre, valamint a morvaországi szerzetes azon törekvéseinek dokumentálására, melyek során

5