Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András Az 1710 januárja és márciusa között lezajlott ülésekről nem sokat tudunk,175 1712-ben azonban ismét több szerzetest találunk az országgyűlésen, legalábbis erről tanúskodnak a köztük és a klérus többi tagja között alább tárgyalandó viták. Az utolsó, 1714 és 1715 közötti ülésszakon a bencések közül a pannonhalmi főapát mellett Vidlics Ferenc bakonybéli apát jelent meg az országgyűlésen, mellettük a pálos generálist is ott találjuk, a ciszterciek közül pedig a zirci apátság adminisztrátora, Schneider Henrik képviselte a kettős apátság elöljáróját. A premontreiek közül Sancius Róbert csornai prépost jelent meg személyesen, a váradhegyfoki prépostot pedig Helcher Félix képviselte. A jezsuiták képviselőit, Madocsányi Andrást és Gyurkovics Jánost is a jelenlévők között találjuk.176 A török kort követően több szerzetesi intézmény kérvényezte befogadását az országba. A német lovagrend már az 1708. évi második ülésnapon, március 8-án a felsőtábla rendjeihez fordult, arra hivatkozva, hogy már évszázadokkal korábban részt vettek birtokos rendként az országgyűlés munkájában. A kérést a főrendek nem támogatták.177 Az alsótábla jóval később, június 12- én foglalkozott a lovagrend kérésével. Itt még nagyobb ellenállás mutatkozott: a rendek méltatlankodva fogadták a kérvényt, mivel szerintük a német lovagrend sohasem volt befogadva Magyarországon, ráadásul a rend alapszabálya szerint csak németek lehetnek tagjai, így a magyarok sem kívánják a lovagrendet soraik között látni. Május 2-án az ágostonos remeték emlékiratukban kérték az országba történő visszafogadásukat, de ekkor ez ügyben még nem született döntés. E hónap 7-ik napján és június 6-án a máltaiak folyamodtak befogadásukért. Ellenük főleg a vármegyei követek léptek fel, míg a Királyi Tábla néhány ülnöke és egyes városi követek támogatták kérésüket. így ezt a kérdést is későbbre halasztották. Május 31-én a ferencesek Szent Erzsébet provinciájának tagjai fordultak a rendekhez, befogadásuk ügyében. Beadványukban jó érzékkel hangsúlyozták hogy már különváltak az idegen rendtartománytól. Ügyüket a rendek felkarolták: befogadásukat felterjesztették az uralkodóhoz.178 A következő évben ismét több szerzetesrend fordult az országgyűléshez: a pálosok képviseletében Barilovics Lajos magyar tartományfőnök, aki emlékiratában a kollégiumok alapítására vonatkozó korlátozás feloldását kérte, a ciszterciek képviselője, valószínűleg a már említett Szabady Gáspár az egykori birtokok visszaszerzésében folyamodott a rendekhez, valamint az obszerváns és a kapucinus ferencesek, akik anyagi segítséget kértek az 175 Vő. Zsilinszky (1897), 403-431. 176 A diaeta-munkacsoport adatbázisa:http://szijarto.web.elte.hu/diaeta-index.html „Adatbázis" menüpont (2012. május 28.) (a továbbiakban: Diaeta-adatbázis). 177 Erdődy Sándor naplója. In: Köpeczi/R. Várkonyi (2004), 339. 178 Zsilinszky (1897), 346. 46
