Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András lett közbeavatkoznia az alsótáblai egyházi követek lecsillapítása érdekében.112 A klérus ugyanis a protestánsokkal folytatott küzdelme során az 1707. április 3-a és 10-e között zajlott rózsahegyi zsinat határozatait is felhasználta. A nem egész két hónappal a kurucok ónodi országos gyűlése előtt zajlott evangélikus zsinat több szempontból is kellemetlen helyzetbe hozta a pozsonyi diétán részt vevő evangélikus követeket. A zsinatot Rákóczi követői hívták össze, világi elnöke Petrőczy István kuruc tábornok volt. A szatmári béke után még kellemetlenebb lett a helyzet, mert a Pozsonyban megjelent követek közül is többen részt vettek a gyűlésen, köztük Hellenbach Gottfried vagy Lányi Pál. Okolicsányi azonban nem, csak a nem sokkal a zsinat után Ónodon meggyilkolt fia, Kristóf. A zsinat egyrészt a pietizmus terjedésének kívánt gátat vetni, másrészt pedig az evangélikus szertartásrend egységesítését és az egyházi közigazgatás szabályozását tűzte ki célul. Természetesen már a zsinat ténye is jó alapot szolgáltatott a klérusnak a támadásra, hiszen Rákóczi evangélikus híveinek gyűlése szerintük ékesen bizonyította, hogy az evangélikusok, sőt általában a protestánsok a lázadás pártján állnak. A zsinati határozatok között azonban a temetési szertartás reformja is szerepelt, amelyben megtiltották azt a néhol gyakorolt szokást, hogy a temetési menet előtt keresztet vigyenek. Noha más zsinati határozatok kifejezetten előírták a kereszt jelének alkalmazását (az istentisztelet záróáldásakor vagy a gyermekkeresztelés szertartásakor), az említett határozat kiváló ürügyet szolgáltatott a klérusnak, hogy megvádolja az evangélikus követeket: a zsinaton megtagadták Krisztus keresztjét. A kérdés nem volt veszélytelen, ezt jól mutatja az is, hogy az evangélikus követek a vádak felhozatalakor minden alkalommal azt hangoztatták: a rózsahegyi zsinat határozatait az uralkodó a többi kuruc gyűléssel együtt érvénytelennek mondta ki. Tehát meg sem próbáltak a zsinat érvényessége mellett érvelni. A kereszt megtagadásának vádját azonban többször is visszautasították.113 Az 1715. évi dekrétum külön foglalkozott a rózsahegyi zsinattal: a XXXI. törvénycikk kimondta a gyűlésnek és határozatainak megsemmisítését.114 A vallásügyi vita még az 1710. évi ülésszak megnyitása előtt, az előző év decemberében a protestánsok számára kedvező fordulatot vett. Az uralkodó ugyanis leiratban biztosította őket vallásuk szabad gyakorlásáról. E mögött a gesztus mögött a belföldi események mellett a protestáns udvarok nyomása is fontos szerepet játszott: Londonba, Hágába és Berlinbe is eljutott a magyarországi protestánsok panaszainak híre. A birodalmi gyűlésen a Corpus Evangelicorum is napirendre tűzte a magyarországi protestánsok kérdését.115 Az uralkodói leirat ráadásul a klérust is utasította, hogy tartsa be a soproni 112 Zsilinszky (1897), 390. 113 Zsilinszky (1889) 114 CIH 1657-1740, 464. 115 Bahlcke (2005), 214-224. 34
